Gondolta volna, hogy az ókori Rómában azt sem tudták, mi az a narancs?
2017. augusztus 2. 18:12
A citrusfélék ma már meglehetősen gyakorinak számítanak a Mediterrán térségben, Rómában, Athénban vagy Barcelonában lépten-nyomon a számunkra teljesen egzotikusnak számító narancs- vagy citromfákba botlunk. Nem volt ez azonban mindig így, a Római Birodalomban például csak a tehetőseknek volt citromfájuk, narancsról pedig még csak nem is halottak, hiszen az csak a 10. század környékén terjedt el a Földközi-tenger mentén. Egy tel-avivi kutató legújabb tanulmányában megvizsgálta a savanykás ízű gyümölcsök vándorútját.
Dafna Langgut archeobotanikus, a Tel-Avivi Egyetem munkatársa kutatását a történelem eddig ismert legrégebbi citrusféléihez köthető bizonyítékoknál kezdte, amelyet a jeruzsálemi királyi kert romjai között találtak egykoron. A lelet mintegy 2500 éves múltra tekint vissza, amikor a mai Izrael és Palesztina területe a Perzsa Birodalomhoz tartozott. Ezt követően forrásokat, képzőművészeti ábrázolásokat, egyéb leleteket, valamint magokat vett górcső alá, továbbá megvizsgált virágpormintákat és gyümölcsmaradványokat, aminek segítségével nyomon követhette a citrusfélék vándorlásának útját.
Az első citrusféle, amely a Mediterráneumba érkezett, a citrusfa volt, amely egyszerűen a nyugat felé tartó népvándorlás útját, valamint kereskedelmi útvonalakat „követte”. A mai Burma, India, majd Perzsia legkeletibb részei felől a Közel-Keletet átszelve került a Földközi-tenger térségébe valamikor Kr. e. 4-5. században. A litván, magyar, francia, német, finn, lett, német és egyes szláv nyelvekben a neve kísértetiesen hasonlít a citromhoz, ám a citrus – Citrus Medica, amelyet valahol cédrátként is említenek – nem keverendő össze a ma ismert citrommal, amelynek vékonyabb a héja és kevéssé göröngyös a külseje, mint a cédrátnak.
Maga a citrom mintegy négy évszázaddal később követte a Mediterráneumba „ősapját”, legrégebbi régészeti maradványaira a római Forum Romanumban bukkantak rá. „Több mint egy évezreden át a citrom és a citrus volt az egyetlen citrusféle, amelyet valóban ismertek a Földközi-tenger mentén élők” – magyarázta Langgut.
Mivel a citrus volt az első ilyen gyümölcs, róla nevezték el a citrusféléket, amely kezdetben hihetetlen ritka volt. Ezt ma már igen nehéz elhinnünk, hiszen minden második déli tengerparti kerthelyiségben narancsot vagy citromfát találunk. Szinte törvényszerű, hogy amiből kevés van, értékessé válik, és az elit kisajátítja magának. Ez történt a citrussal és a citrommal is, főként a római előkelőségek büszkélkedhettek kellemes illatú, gyógyításra is alkalmas növényekkel. A citrusfélék egyébként néhány korai keleti kultúrában jelentős vallási színezetet is kaptak.
„Míg a citrus és a citrom különleges és drága termékként érkezett a Mediterráneumba, addig a többi citrusféle közé tartozó gyümölcs európai elterjedésének gazdasági okai voltak” – írta az archeobotanikus a tanulmányban. Az sem mellékes, hogy sokkal később érkeztek az öreg kontinensre, mint elődeik. A mostani kutatás szerint a 10. századnál aligha hamarabb. A keserű narancs, a zöldcitrom vagy a pomelo az arab hódításnak köszönhetően érkezett a Földközi-tenger partjaira. Az édeskésebb narancs vagy a mandarin pedig még többet késett, a mostani elemzés igen széles időkeretet ad neki, valamikor az 1400-as és az 1800-as évek között terjedhetett el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
