Fűző, gallér, magas talpú – halálos divatok a történelemből
2023. november 14. 14:20 Kulcsár Ádám
Velencei magas talpú
Tehénpata – így csúfolták a Velencében a XV. századtól a XVII. század közepéig divatos, fából vagy parafából készült „holdjáró” cipőt (korabeli nevén: chopine), amelynek eredeti célja az volt, hogy a nők ruhái a sáros, szemetes és szennyes utakon is tiszták maradjanak, s nem mellékesen viselőjét kiemeljék a többiek közül.
Az itáliai cipőkészítők, illetve a megrendelők egy idő után azonban elvetették a sulykot, s a kulturális, valamint a társadalmi és anyagi helyzetet hirdető talpak akár az 50-60 centiméteres magasságot is elérhették. A chopine-t – amelybe papucsszerűen felülről lehetett cipőstől belebújni – főként a gazdag patrícius nők hordták.
Az ingataggá váló, sétálgatásukkal igencsak komikus hatást kiváltó arisztokrata hölgyek ezt követően nemcsak átvitt értelemben, hanem szó szerint is kedveseikre, valamint a szolgálóikra támaszkodva tudtak csupán haladni.
Az egyesek szerint Spanyolországból származó, néhány városban egyébként súlyos parafahiányt okozó, Észak-Európát pedig szinte teljesen elkerülő hóbortot végül betiltották, ugyanis több áldozatot is követelt. Az akárcsak pillanatokra magára hagyott asszonyok könnyen felborultak, a balesetekből még halálos kimenetelű tragédia is lett, több állapotos hölgy pedig elvetélt.
A magas sarkú cipő „primitív” formáját az egyház egyébként támogatta, mondván, ebben a nők nem tudnak táncolni, amely tevékenység időről időre az erkölcstelenség netovábbjának számított. Az egyház erkölcscsőszei azonban csalatkoztak reményeikben, a szebbik nem kitartó képviselői ugyanis a tehénpatában is megtanultak táncot lejteni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
