Furcsa betegségek a középkorból
2015. február 9. 08:32
Francia betegség
A több tünetmentes szakaszt követően idegrendszeri vagy szívproblémákat, illetve a csontokon és a bőrön tumorszerű gyulladásos göböket okozó kór 1494-ben járványként csapott le a franciák által ostromolt Nápolyra, és rövid időn belül egész Európában elterjedt. Ez a betegség nem más volt, mint a szifilisz.
A szexuális úton, illetve az anyáról a gyermekére terjedő nemi betegség eredete még ma is ismeretlen. Két főbb hipotézis létezik: az egyik szerint a vérbajt a Kolumbusz Kristóf amerikai utazásaiból hazatérő buja matrózok cipelték magukkal az öreg kontinensre, míg a másik azt vallja, a szifilisz már korábban is létezett Európában, csak sokáig nem ismerték fel.
Rembrandt a veleszületett szifilisztől szenvedő Gerard de Lairesse-ról készült festménye
A kór villámgyorsan elterjedt: habár Kolumbusz csak 1492 októberében érte el az Újvilágot, tengerészei két éven belül már más kalandokat kerestek, s sokan csatlakoztak közülük VIII. Károly francia király seregéhez. Egyesek szerint ez a fő bizonyíték az első hipotézisre, azonban a 18-19. században élt tudósok kutatása szerint már az ókori Pompeji városában is jelen volt a fertőzés, sőt Hippokratész is leírta a kór lefolyását.
A 15. századi járvány gyakorlatilag végigsöpört Európán. A szifilisz akkori mutálódott változata jóval halálosabb volt, mint ma, és néhány hónap alatt végzett a gennyes sebekkel borított áldozattal. A reneszánsz korának "legfőbb gyilkosára" utaló szifilisz szót Girolamo Fracastoro olasz orvos és költő 1530-ban egyik latin nyelvű költeményében alkotta meg. Mivel a korban sem tudták, hogy hol alakult ki a betegség, a népek mindig az ellenség nevével illették, például a hollandok "spanyol betegségként", a törökök "keresztény kórként" emlegették, Itáliában pedig a "francia betegség" név terjedt el, ám előfordult a buja- vagy az Ámor-kór elnevezés is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
