Furcsa betegségek a középkorból
2015. február 9. 08:32
Szent Antal tüze
A fájdalmas és sokszor halálos betegségben orbáncszerű kelések jelentek meg a beteg ágyékán, valamint a végtagjain. Égő fájdalom jelentkezett, extrém esetben pedig a lábak, valamint a kezek megfeketedtek és elhaltak. Az isten büntetésének tartott betegséget gyakran bizserkórnak is hívták, ugyanis a beteg baljós bizsergést érzett, s gyakran epilepsziaszerű görcsök is kínozták. A járványnak gondolt kórt Remete Szent Antallal hozták összefüggésbe, az "ellenszert" pedig abban látták, ha elzarándokolnak egy szerzetesrendhez, esetleg Egyiptomba, a remete sírjához. Az első nagyobb "járvány" 945-ben Párizsban tombolt.
Az időnként felbukkanó kór rejtélyére az 1770-1771-es megbetegedésekkor jöttek rá: a Szent Antal tüze valójában az ún. anyarozs-mérgezés (ergotizmus) volt, ami a nem kellően megtisztított rozsból készült ételek elfogyasztása következtében a szervezetbe bevitt alkaloidák miatt alakult ki. Az anyarozs (másik nevén varjúköröm) gyakorlatilag egy gabonaparazita, amely hidegebb és nedvesebb körülmények között az érett gabonakalászban a virágok helyén nő, 2-5 cm hosszú, görbült és fekete színű - ezért is kapta a varjúköröm nevet. A középkori szerzetesek között lényegesebben kevesebb megbetegedés alakult ki, ugyanis ők eltávolították a parazitát, s nem sütötték bele a fekete rozskenyérbe. Egyes afrikai országokban mind a ma napig előfordulnak ilyen jellegű mérgezéses megbetegedések.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
