Fizikai munkásként is dolgozott Edison vállalatánál Nikola Tesla
2024. augusztus 25. 16:05 Múlt-kor
Tesla, a fizikai munkás
Edison és munkatársai egyik legnagyobb eredménye vitathatatlanul az izzólámpa tökéletesítése volt, amely 1879. október 21-én ragyogott fel a feltaláló-üzletember laboratóriumában,1882-ben pedig a manhattani Pearl Streeten felállította az első, egyenárammal működő központi telepet, amely a Wall Street és környéke világítását biztosította.
Tesla és Edison életútja nem sokkal később keresztezte egymást. A szerb feltaláló 1884 júniusában, az Edison Machine Works hívására kivándorolt az Egyesült Államokba. A vállalatot azonban mindössze hat hónap után – önéletrajza szerint (a történet hitelességét többen vitatják) egy beígért 50 ezer dolláros prémium elmaradása miatt – otthagyta. Egy ideig ennek ellenére kapcsolatban maradt a céggel, ugyanis a vállalat föld alatti kábeleinek lefektetésén dolgozott fizikai munkásként.
Edison Menlo Park-i laboratóriumának emeleti helyisége
A munkálatok főfelügyelője azonban – miután Tesla árokásás közben folyamatosan a váltakozó áram előnyeiről beszélt – felajánlotta, hogy találkozzon egy New York-i befektetővel, és miután meggyőzte őket, saját kutatólaboratóriumot nyitott. Tesla kritikája jogos volt, az Edison által propagált egyenáramnak volt ugyanis egy óriási hátránya: limitált hatótávolsága miatt csak nagyvárosok sűrűn lakott területei, valamint pályaudvarok és színházak megvilágítását lehetett vele gazdaságosan biztosítani.
Eközben az Edisonhoz hasonlóan feltalálóként és üzletemberként is tevékenykedő George Westinghouse munkatársaival együtt az egyenáram gyenge pontjait felismerve fejlesztette ki az egyenáramnál összehasonlíthatatlanul nagyobb területet lefedni képes váltakozó áramú világítási rendszert.
A rendszer otthonokba történő bevezetése azonban rendkívüli veszélyt rejtett magában, ezért szükség volt egy olyan eszközre, amely, amikor a nagyfeszültségű áram eléri a felhasználás helyét, a több tízezer voltos nagyságrendről 110 voltra csökkenti a feszültséget. Westinghouse-nak ezért kapóra jött a három magyar feltaláló, Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó által az 1880-as években kifejlesztett transzformátor, amelyet a légnyomásos vasúti féket feltaláló üzletember tudósai Lucien Gaulard és John Dixon Gibbs indukciós készülékével összedolgozva kifejlesztették saját, a nagyfeszültséget 110 voltra átalakítani képes transzformátorukat.
Thomas Edison a laboratóriumában
A váltakozó árammal történő áramellátást biztosító erőművek felépítése azonban hatalmas összegeket emésztett fel. A rendszer rentábilissá tétele szempontjából kulcsfontosságú volt az áramellátásnak a nap 24 órájában történő biztosítása. Erre jelentett megoldást Nikola Tesla találmánya, a váltakozó áramú motor, amelynek szabadalmát a Westinghouse Electric Companynak adta el.
Westinghouse ezt követően folyamatosan Edisonnál alacsonyabb áron vállalta az erőművek megépítését, ami miatt utóbbi egy sor nagyberuházástól esett el. Edison ezért úgy döntött, lejárató kampányt indít a cégének jelentős bevételkiesést okozó váltakozó áram képviselőivel szemben. Ehhez meg kellett jelölni a váltakozó áram gyenge pontját, amelyet Edisonék a magas feszültség miatt fennálló folyamatos életveszélyben találtak meg. A váltakozó árammal működő telepek felállításakor történt halálos baleseteket kihasználva a cég cikkeket rendelt meg, amelyek a váltóáram veszélyeiről szóltak. Az áramháború elkezdődött.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
