Fénylő jelzőtűz Trianon árnyékában – 100 éve Sopron a leghűségesebb magyar város
2021. december 14. 10:23 Plaszkony Péter
Szabadcsapatok Burgenlandban
A nagyhatalmak missziója augusztus 27-ét jelölte meg az impériumváltás időpontjának. Az antant annyi kedvezményt viszont biztosított, hogy Burgenland pacifikálásának dátumát két nappal későbbre tették, mint a délszláv csaptok kivonulását a baranyai háromszögből. Ez az engedmény nagyban növelte Bethlen politikai mozgásterét, amely elsősorban a francia fellépésnek volt köszönhető. Az 1921 augusztusában kivonult délszláv csapatok helyét augusztus 22-én már a magyar haderő vette át.
1921. augusztus 27-én a Bethlen kormány megkezdte az A. övezet kiürítését, ahová 28-án az osztrák csendőrség nyomult be. De a B. zónát még mindig a magyar alakulatok irányították, akik támadást indítottak az A. övezet visszafoglalására. Végül a magyar csapatok kerekedtek felül és meghátrálásra kényszerítették az osztrákokat, akik elhagyták az A. övezetet. Az antant el akarta kerülni, hogy a térségben újra háború robbanjon ki, ezért nem engedélyeztek az osztrák vezetésnek a hadsereg bevetését. És továbbra sem támogatták a csehszlovák és jugoszláv terveket az újabb területszerzést illetően, ezért a kisantant mozgósítását sem pártolták. Egy újabb háborús konfliktus ugyanis teljes mértékben megakadályozta volna a térség konszolidációját.
Bethlen számításai beigazolódtak, a B. övezet átadása lekerült a napirendről, az A. övezetet pedig egyedül ő pacifikálhatta. Ausztriának Bécs élelmiszer-ellátásának szempontjából kulcsfontosságú volt az A. övezet megszerzése, ezért a Schober kabinet hajlandóságot mutatott a B. övezet átengedésére. A belpolitikai következmények miatt azonban az osztrákok nem vállalkozhattak egy ilyen kompromisszumra. Megfelelő ürügyet kellet találni az egyezség végrehajtására, ami a győztesek által szavatolt népszavazás lett.
A három győztes nagyhatalom eltérően viszonyult a történésekhez. Anglia továbbra is az osztrák álláspontot támogatta az egész terület átadásáról. Ezt a tervezetet a francia vezetés viszont csak részben pártolta, Olaszország pedig hintapolitikát folytatott: egyfelöl biztosították Londont az osztrákok támogatásáról, másrészt viszont közvetítőként léptek fel a két vitás fél között. Az olasz védnökség a béke felett végül sikerrel járt: 1921. október 11-13 között zajlott le a velencei konferencia.
A tárgyalásokon mindkét állam miniszterelnöke jelen volt, az olaszokat Pietro Tomasi Della Torretta külügyminiszter képviselte. Bethlen azzal a tervvel vett részt az eseményen, hogy Sopront és környékét sikeresen tarthassa meg a magyar állam. A konferencia előtt kormányának kifejtette, hogy amennyiben magyar siker születik a tanácskozáson, a szabadcsapatokat azonnal ki kell vonni a térségből. Abban az esetben viszont, ha nem születik kompromisszum, a csapatok kivonását meg kell szüntetni, és a kormány utasítását követve az irreguláris alakulatok vezetőinek ki kell kiáltaniuk a független Burgenland Államot.
A velencei konferencián az olasz támogatásnak köszönhetően a miniszterelnök érvényesíteni tudta az akaratát. A megállapodás szerint a magyar kormány három hét alatt kivonja csapatait Burgenlandból. A terület ezután osztrák ellenőrzés alá kerül. De csak miután a nagyhatalmak képviselői ezt engedélyezik így szavatolva a biztonságos átadást. A folyamat lezárulta után nyolc nappal Sopron és további nyolc környékbeli falu esetében népszavazást kell tartani a hovatartozásról. Pietro Della Torretta biztosította Bethlent, hogy nyomást gyakorol a győztes nagyhatalmakra, hogy támogassák a megkötött határrevíziót.
A kisantant országai azonban az ellenük irányúló revízió első lépéseként tekintettek a magyar sikere, és a második királypuccsra hivatkozva mindent megtettek a konferencia eredményeinek az érvénytelenítésére. Az antant ezt a törekvésüket nem támogatta és október 27-én a Nagykövetek Tanácsa ratifikálta a velencei egyezményt.
A megállapodás végrehajtása közben azonban Bethlen nem várt akadályba ütközött: nem tudott kontrollt gyakorolni az irreguláris alakutatok vezetői felett, akik önállósítottak magukat, a szervezkedés élére pedig Prónay Pál került. Prónay nem rendelkezett megfelelő reálpolitikai ismeretekkel, tervei a korszak tipikus kalandor politikusát tükrözték. Vezetésével a Rongyos Gárda sikeresen függetlenítette magát a Bethlen-kormánytól, és deklarálta a Lajtabánságot, egy Ausztria és Magyarország közé beékelt államot.
A velencei tárgyalások után Bethlen levélben közölte Prónayval, hogy „a velencei egyezmény leszakította a gyümölcsöt, amelyet a nyugat-magyarországi felkelés érlelt meg. Több gyümölcs, amit leszakíthatnánk, nincs, aki azt hiszi, hogy további ellenállással még többet lehetne elérni, az merőben téved, sőt az országot és az eddigi eredményeket is a legnagyobb veszélybe sodorná.” Prónay azonban visszautasította a miniszterelnök utasításait, és két héten keresztül negligálta a velencei egyezmény határozatát. Csak 1921. október 31-én engedelmeskedett, miután a kormányzó a Nemzeti Hadsereg bevetését helyezte kilátásba, ha november 6-ig nem hagyják el Burgenlandot.
A térség demilitarizálása végül november 6. előtt megtörtént, november végére pedig már Burgenland osztrák irányítás alá tartozott, a népszavazásról szóló területet leszámítva. A tábornoki bizottság végül Sopronban december 14-re, a nyolc környékbeli településen 16-ra hirdette meg a népszavazást. A győztesek képviselői előzetesen megszervezték a szavazás procedúráját. A bizottság olasz elnöke ezt később úgy jellemezte, hogy ez eleve „Ausztria lemondását jelentette (Sopronról), amely lemondást egy jogi aktussal akartak leplezni.” Az osztrák kabinet ezt kifogásolta, és visszakozott a részvételtől, és előre közölték, hogy nem ismerik el a végeredményét.
Sopron esetében 70%, míg a környező településeken 60% voksolt a Magyarországhoz tartozás mellett. Az összesített végeredmény szerint a szavazók 65%-a választotta Magyarországot, így Sopron és környéke Magyarország része maradt. A Nagykövetek Tanácsa az osztrák kormány tiltakozása ellenére december 23-án ratifikálta az eredményt. 1922. január 1-jén a magyar haderő bevonulhatott Sopronba, amelyet méltán nevezünk a leghűségesebb városnak.
A velencei konferencia eredménye Bethlen első és talán legnagyobb politikai sikere volt. A kedvező döntés azért valósulhatott meg, mert az antant megosztott volt a kérdést illetően, és mivel két vesztes állam szembenállásáról volt szó, a nagyhatalmak készek voltak a kompromisszumra. Azonban Bethlen zseniális diplomáciai lavírozása, és az irreguláris alakulatok felhasználása nélkül az ország nem érhette volna el kitűzött célját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
