Múlt-kor.hu

Félresikerült zendülés miatt ragadt évekre egy lakatlan szigeten az igazi Robinson Crusoe

Félresikerült zendülés miatt ragadt évekre egy lakatlan szigeten az igazi Robinson Crusoe

2018. május 24. 12:53 Múlt-kor

Daniel Defoe híres regényét, a hajótörött Robinson Crusoe megpróbáltatásairól talán mindenki ismeri. A könyvben elbeszélt történet azonban korántsem volt példa nélküli a való életben sem. Az angol írót például minden bizonnyal egy skót tengerész, Alexander Selkirk élete ihlette meg, aki alig egy évtizeddel a Robinson megszületése előtt volt kénytelen négy éven keresztül egy lakatlan szigeten élni.

Alexander Selcraig 1676-ban született egy kicsi, skóciai halászfaluban egy cipészmester gyermekeként. Forrófejű fiatalként gyakran volt összetűzése a törvénnyel, így például bíróság elé állították templomban való illetlen viselkedésért (pontosabban csak akarták, lévén Alexander nem jelent meg a tárgyaláson, hanem inkább hajózni indult a tengeren), vagy éppen verekedések miatt. 1701-ben aztán saját apjával és testvéreivel fajult tetlegességig egy vitája, ami után elhagyta szülőfaluját.

Nevét ekkor Selkirkre változtatta és elszegődött egy partizánhajóra privatérnak. A privatérok lényegében olyan kalózok voltak, akiket egy adott állam engedéllyel – kalózlevéllel – ruházott fel, hogy háborús időben fosztogassák az ellenséges állam hajóit.

A kalózlét azonban korántsem volt móka és kacagás Selkirk számára. A Dél-Amerika felé vezető úton a legénység folyamatosan élelmiszerhiánnyal, rágcsálókkal, penésszel, vérhassal és egyéb fertőzésekkel küzdött. A feszültség pedig csak tovább fokozódott, amikor a hajó eredeti kapitányát, Charles Pickeringet elvitte a magas láz és helyébe elsőtisztje, Thomas Stradling lépett.

Stradling egy különösen népszerűtlen kapitány volt, így irányítása alatt mindennapossá váltak a verekedések a legénység tagjai között és egymást érték a zendüléssel való fenyegetések. Selkirk és Stradling – lévén mindketten fiatalok, büszkék és nehéz természetűek – különösen ki nem állhatták egymást. Konfliktusuk végül akkor hágott tetőpontra, amikor a hajó lehorgonyzott egy kis csendes-óceáni lakatlan szigeten, hogy feltöltse készleteit.

Selkirk ekkor meg akarta buktatni Stradlingot és magához ragadni a kapitányi posztot. Amikor a hajó indulásra készülődött, kijelentette, hogy ő nem hajlandó útra kelni, mivel a hajó bizonyosan el fog pusztulni az óceáni viharokban. Arra számított, hogy a legénység többi tagja követi példáját és fellázad Stradling ellen. Ez azonban nem történt meg, Stradling pedig örömmel hívta le a blöfföt és tényleg otthagyta – az akkor már mégis a fedélzetre vágyó – Selkirköt a kis szigeten. (A sors furcsa fintora, hogy a hajó nem sokkal később valóban elsüllyedt Columbia partjainál és a kevés túlélő spanyol fogságba esett.)

A szerencsétlenül járt skót négy teljes évet töltött egyedül a vadonban. Ezen időszak alatt leginkább rákra vadászva és gyűjtögetve tartotta fenn magát, apró kunyhókat épített magának menedék gyanánt és a szigeten talált anyagokból készített ruhákat és fegyvereket. A legnagyobb kihívás azonban nem a természet, hanem a magány volt számára. Saját bevallása szerint napjai nagyrészét a Biblia olvasásával, énekléssel és imádkozással töltötte.

Kitaszítottsága alatt két hajó is horgonyt vetett a sziget mellett, balszerencséjére azonban mindkettő spanyol hajó volt. Az angol uralkodó szolgálatában kalózkodó Selkirkre bizonyosan sötét sors várt volna, ha felfedi magát előttük, így inkább a bujkálás mellett döntött mindkét esetben.

Végül egy Woodes Rogers nevű angol privatér hajója is lehorgonyzott a sziget mellett 1709. február 2-án. Selkirk helyismeretével és vadásztehetségével segített újra formába hozni Rogers igencsak kimerült és a skorbuttól legyengült legénységét. Rátermettségével nemcsak legénységbeli helyét harcolta ki, de a kapitány második tisztjévé tette meg.

Rogers kapitány később papírra vetette tengeri kalandjait Cruising Voyage Round the World című könyvében. Ebben feljegyezte Selkirk történetét is, amelyet a skót elbeszélései alapján írt meg. A kitaszított kalóz mindennapjai később számos irodalmi alkotást megihlettek, amelyek közül a leghíresebb Daniel Defoe 1719-ben született regénye, a Robinson Crusoe volt.

Selkirk megmenekülése után nem sokkal újra korábbi önmaga volt, lévén 1713-ban Bristolban két év börtönre ítélték, amiért megvert egy hajóácsot. Szabadulása után ismét tengerre szállt és a Királyi Haditengerészet kötelékében kalózokra vadászott Afrika nyugati partjainál. Végül 1721. december 13-án, sárgalázban halt meg, holttestét pedig társai hullámsírba helyezték.

Félresikerült zendülés miatt ragadt évekre egy lakatlan szigeten az igazi Robinson Crusoe

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. nyár: Őrült uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra