Fáraók, indiánok, kincsek: hat híres átok a történelemből
2020. október 22. 15:42 Múlt-kor
A Hope-gyémánt átka
Az 1660-as években egy Jean-Baptiste Tavernier nevű francia ékszerész egy indiai út során vásárolt egy ismeretlen eredetű gyémántot. A 20. századra hatalmasra nőtt az ékkövet körülvevő mítosz: a történet szerint Tavernier valójában egy hindu istennő szobrából távolította el a gyémántot, amelyen emiatt átok ül, és balsorsot hoz a tulajdonosra.
A különleges, kék színű gyémántot Tavernier XIV. Lajos királynak adta el, aki újracsiszoltatta saját ceremoniális ékszerévé. A francia forradalom idején eltűnt, majd Angliában bukkant fel újra, amikor IV. György király 1820-ban megvásárolta. A király 1830-as halála után került Henry Philip Hope ékszerkereskedőhöz, akinek nevét máig viseli a korábban „Tavernier kék”, illetve „francia kék” (French Blue) néven ismert ékkő.
Hope 1839-ben hunyt el, a gyémántról nem sokkal ezután kezdtek terjedni a világsajtóban az átkot emlegető cikkek. A századfordulón Pierre Cartier francia ékszerész ezeket meglovagolva adta el a követ Evalyn Walsh McLean amerikai örökösnőnek – a hölgy váltig állította, hogy az olyan tárgyak, amelyek másnak balszerencsét hoznak, neki éppen az ellenkezőjét. Ezt bizonyítandó, hajlandó volt jelentős felárral is megvásárolni a Hope-gyémántot, amelyet aztán társasági eseményeken rendszeresen viselt.
McLean 1947-es halálát követően a gyémánt Harry Winston New York-i ékszerkereskedőhöz került, akit a Smithsonian Intézet idővel meggyőzött, hogy ajándékozza nekik az ékkövet, a Természettörténeti Múzeum drágakőgyűjteményének alapjaként.
Az eddigre hírhedt gyémánt a gyűjteménynek mindenképpen szerencsét hozott: Winston felajánlása más gyűjtőket is arra sarkallt, hogy nagy értékű drágaköveket ajándékozzanak a Smithsoniannak.
A Hope-gyémánt napjainkban is a gyűjtemény egyik kiemelt eleme, a washingtoni Természettörténeti Múzeum tárlatának állandó darabja.