Évezredes településnyomokat tártak fel Dortmundban
2026. március 5. 16:15
Átfogó, feltehetően az őskortól a középkorig tartó folyamatos emberi jelenlétre utaló településmaradványokat – köztük egy veremházat és egy jó állapotban fennmaradt ló- vagy szamárcsontvázat – azonosítottak régészek a Dortmundi Műszaki Egyetem (TU Dortmund) területén – derül ki a dortmundi városi önkormányzat (Stadt Dortmund) műemlékvédelmi hatóságának beszámolójából.
A leletmentő ásatások az egyetem Emil-Figge utcai területén, egy tervezett napelempark (szabadföldi fotovoltaikus rendszer) építését megelőző előzetes hatósági vizsgálatok során kezdődtek meg az év elején. Az EggensteinExca régészeti cég munkatársai a gépi próbajárkázások során azonosították az egykori emberi tevékenység sűrű nyomait. A felfedezés legfőbb tudományos hozadéka, hogy a térségben (a Hellweg zónában) az elmúlt ötven év során talált izolált, szórványos leletek után a kutatóknak most először sikerült egy nagyobb, összefüggő településszerkezetet dokumentálniuk.
Az ásatások során számos archaikus települési struktúra, köztük épületek alaprajzaira utaló cölöplyukak és kisebb árokrendszerek kerültek elő. A feltárás eddigi legjelentősebb építészeti lelete egy úgynevezett veremház (Grubenhaus) azonosítása. Ezek a földbe süllyesztett – a talajban jellegzetes elszíneződésként jelentkező – építmények a korai korszakokban elsősorban kézműves tevékenységek (például szövés) helyszínéül szolgáltak, és kulcsfontosságú információkkal szolgálnak a település szerkezetéről és gazdasági hátteréről.
A régészek nagy mennyiségű kerámiatöredéket is találtak, amelyeket egyelőre csak tágabb értelemben, őskoriként (vorgeschichtlich) határoztak meg. A cserepek nem rendelkeznek olyan jellegzetes formavilággal vagy díszítéssel, amely lehetővé tenné a pontos kormeghatározást, mivel ezeket a gyártási technikákat évszázadokon keresztül, változatlan formában alkalmazták. A pontosabb kronológiai besorolást a leletanyagból származó faszénmaradványok radiokarbonos (C14-es) kormeghatározásától várják a szakemberek.
A helyszín egyik legkülönlegesebb zoológiai lelete egy szinte teljesen ép, nagyméretű állati csontváz, amelyet a szakértők előzetesen lóként vagy szamárként azonosítottak. A csontok kiváló megtartási állapota miatt a régészek feltételezik, hogy ez a temetkezés vagy elhullás a település történetének egy viszonylag későbbi (fiatalabb) szakaszához köthető.
A dortmundi Emil-Figge utcai lelőhely jelentőségét földrajzi és geológiai elhelyezkedése adja. Ahogy Jan Rosbeck, az alsó fokú műemlékvédelmi hatóság (Untere Denkmalbehörde) munkatársa a közleményben kifejtette: a terület a Dortmundi-hát (Dortmunder Rücken) északi lejtőjén fekszik, amely rendkívül termékeny löszös talajjal rendelkezik. A vízforrások és a vízzáró rétegek közelsége már az újkőkortól (neolitikumtól) kezdve ideális feltételeket biztosított a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó közösségek letelepedéséhez.
A régió vonzerejét tovább növelte a történelmi "Hellweg" jelenléte. Ez a termékeny löszös sávon futó, évezredek óta létező kelet-nyugati irányú kereskedelmi útvonal már a neolitikumban (Jungsteinzeit) összekötötte a sűrűn lakott agrárterületeket. A középkorban hivatalos só- és hadiútként (Königsstraße) funkcionáló Hellweg vonalvezetését ma nagyrészt a modern A40-es autópálya követi.
Az elmúlt évtizedekben a környéken talált kőeszközök és kerámiák már jelezték, hogy a területet az újkőkortól, a vaskoron és a római császárkoron át egészen a középkorig használták. Tobias Zacharias városi főrégész szerint a mostani kiterjedt településmaradványok dokumentálása mérföldkő a kutatásban, mivel lezár egy eddigi "kutatási űrt" (Forschungslücke), és bizonyítja, hogy a Hellweg zónájában nemcsak áthaladó kereskedők, hanem stabil, folyamatosan megújuló, komplex településszerkezetet fenntartó közösségek is éltek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
