Évezredes szamárürülék vezetett Salamon király bányáinak nyomára

2017. április 5. 14:18

A bibliai Salamon király a hagyomány szerint nem csak bölcs volt, de mesés vagyont is felhalmozott. Uralkodása alatt épült fel az ókori Izrael fővárosában, Jeruzsálemben az Első Templom is, amelynek termeit számtalan arany és bronz szobor díszítette. Ilyen szintű gazdagság azonban csak fejlett bányagazdaság segítségével jöhetett volna létre, a Bibliában pedig nem találunk utalást sem arra, hogy működtek-e egyáltalán és ha igen, akkor merre feküdtek az Egységes Izraeli Királyság ércbányái. Emiatt számos kutató csatlakozott az elmúlt évszázad folyamán ahhoz az állásponthoz, hogy a Biblia Dávid és Salamon gazdagságára vonatkozó passzusai valójában túlzóak és a két legendás uralkodó valójában nem volt több két egyszerű törzsfőnél, akik nem lehettek képesek jövedelmező bányák működtetésére és eredményes távolsági kereskedelemi hálózat kiépítésére.

A National Geographic cikkéből azonban kiderül, hogy a 20. században előkerültek olyan régészeti leletek is, amelyek megerősíteni látszanak a Biblia tudósítását a kérdéses korszakról. Egy amerikai kutató, Nelson Glueck már az 1930-as években bejelentette, hogy a mai Izrael és Jordánia határán fekvő Arabah-völgyben gazdag réz- és vasérclelőhelyek találhatóak, és már az ókortól kezdve bizonyíthatóan folyt ott bányásztevékenység. Glueck meggyőződéssel állította, hogy ezek a bányák szolgáltatták a nyersanyagot Salamon király gazdagságához.

Az amerikai régész eredményeit a szakma sokáig nem fogadta el, az elmúlt két évtizedben azonban két olyan felfedezés is történt, amely eldönteni látszik a kérdést. Előbb 1997-ben a Kaliforniai Egyetem professzora folytatott ásatásokat az Arabah-völgy északi részén fekvő Khirbat en-Nahas lelőhelyen, ahol régészeinek hat méternyi rézsalak rétegen kellett keresztülverekedniük magukat, hogy érintetlen földréteghez érjenek, ami azt mutatja, hogy a Glueck által feltételezett régióban valóban nagyvolumenű fémtermelés zajlott egykor.

Legújabban pedig az Izrael legdélebbi részein található Timna-völgyben fekvő, általában csak a „Rabszolgák-hegyeként” ismert homokkőfensíkon kerültek elő olyan leletek, amelyek átírhatják eddigi ismereteinket. A fennsíkon számos rézbánya és olvasztókemence nyomait fedezték fel már évekkel korábban. Mindeddig azonban ezeket egy késő-bronzkori lelőhelynek tartották, a bányákat pedig úgy mutatták be az erre járó turisták számára, mint hogy azokat az Egyiptomi Újbirodalom működtette még a Kr. e. 13-12. században.

A Tel-Aviv-i Egyetem régészei által folytatott ásatás azonban nemrég felszínre hozta egy megerősített kapu és számos erődített falrészlet maradványait. Ugyancsak előkerült több rendkívül jó állapotban megmaradt – még növényi nyomokat tartalmazó – állati ürülék is. Ezekről elsőre azt gondolták – éppen a jó állapotuk miatt –, hogy valószínűleg néhány évtizeddel korábban kerültek oda egy-egy arra járó pásztor révén. A radiokarbonos vizsgálat azonban egészen elképesztő eredményt hozott: A kiásott szamárürülék háromezer évvel korábbról, a Kr. e. 10. századból származott és a száraz, sivatagi környezet segítette a konzerválódását.

A lelőhelyről előkerült textileken elvégzett vizsgálatok szintén megerősítették a bányakomplexum datálását, ami azt jelenti, hogy a bányák éppen a 10. században, vagyis pont Dávid és Salamon király korszakában élték fénykorukat. Az állati ürülékben talált pollenmaradványokból azt is sikerült kimutatni, hogy a szamarak a több mint 150 km-re északra fekvő mediterrán tengerpartról származtak, amely jól mutatja, hogy a sivatag közepén fekvő bányásztelepek állandó távolsági kereskedelemre szorultak ahhoz, hogy fenn tudják tartani magukat. Ugyanakkor mindez azt is bizonyítja, hogy a bányászat már ekkor rendkívül jövedelmező tevékenység lehetett, ha vállalták érte az ilyen zord körülményeket is.

Az izraeli ásatást vezető Erez Ben-Yosef elmondta, hogy a felfedezés igazolni látszik a Biblia kétes hitelűnek tartott tudósítását, miszerint Dávid király seregeivel mélyen behatolt a sivatagba, hogy meghódítsa az edomitákat. Bizonyosan tudjuk ugyanis, hogy az edomita nép éppen ebben a régióban, a Holt-tengertől délre fekvő területeken élt a korszakban. A bányák körül megtalált erősítések pedig arra utalnak, hogy a gazdag érclelőhelyek katonai támadások célpontjai lehettek a Kr. e. 10. században. Amennyiben tehát az edomiták legyőzéséről szóló bibliai passzusok hitelesek, akkor könnyen lehet, hogy Dávid király eme hadjáratával szerezte meg Izrael számára az Arabah-völgyben működő bányákat, amelyek később fia, Salamon gazdagságának alapját jelentették.