Erdőben rejtőzködő bujdosóból lett egy világbirodalom ura Dzsingisz kán
2021. január 31. 16:16 Robert Taylor
A siker titka
A mongolok példátlan sikerei számos okra vezethetők vissza. A legfontosabb persze maga Dzsingisz kán volt, aki már megjelenésével is lenyűgözte alattvalóit. Magas termete, hatalmas vállai és széles háta tekintélyt kölcsönöztek a hódítónak, aki macskaszemeivel valósággal megbabonázta az embereket. Katonái minden parancsát gondolkodás nélkül teljesítették, és a hadseregben vasfegyelem uralkodott.
A sikerekhez nagyban hozzájárult a kán rendkívül hatékony hadsereg-szervezési módszere is. Az uralkodó a lakosságot régi nomád szokás szerint tízes számrendszeren alapuló katonai szervezetekbe sorolta. Az ezredek, valamint a legnagyobb, tízezer főt kitevő egységek (tümenek) élére az uralkodó legkiválóbb támogatói kerültek, személyes védelmére pedig egy kiváltságos testőrgárdát állított fel. A hadseregben a törzsi kötelékek helyett a rátermettség határozta meg a katonák előrejutási lehetőségeit. Minden harcosnak több lova volt, így akár 100 kilométert is képesek voltak megtenni egyetlen nap alatt.
Az intelligens Dzsingisz kán tudta, hogy egy területet nem elég meghódítani, meg is kell tartani. Kiváló tanácsadói segítségével sikeresen konszolidálta uralmát a meghódított területeken, és kereskedelmet támogató intézkedéseinek, valamint a hatékony hivatali struktúra kiépítésének köszönhetően a mongol uralom sehol sem bizonyult tiszavirág-életűnek.
Uralkodása alatt terjedt el a mongolok körében az addig ismeretlen írásbeliség. A mongol történelem első törvénykönyve, a birodalom népeinek egységét garantáló Jasza megalkotása is a nagy kán nevéhez fűződik. A joggyűjteményt a mongolok évszázadokon át mágikus erejű írásnak, a háborús győzelmek kulcsának tekintették.
A törvénykönyv büntetőrendelkezései mai szemmel nézve meglehetősen túlzónak tűnnek. A gyilkosság mellett halálbüntetés járt többek között házasságtörésért és lopásért is, de az is életével fizetett, aki megfutamodott a csatából, vagy egyszerűen csak elaludt, miközben őrt kellett volna állnia.
Dzsingisz kán azonban sok tekintetben kifejezetten felvilágosult módszerekkel kormányzott. Tilos volt a nők áruba bocsájtása, a papoknak pedig a vallásszabadság jegyében megtiltották, hogy saját vallásukat bárkire ráerőltessék. A birodalom népei egyenlő bánásmódban részesültek. Számos erkölcsi intelemmel kötelezték az alattvalókat helyes viselkedésre: a szegények istápolása, az étel megosztása, vagy a bölcsek tiszteletének parancsa mindenki számára kötelező érvénnyel bírt.
Méltó utódok
Dzsingisz kán tehát amellett, hogy kiváló hadvezér volt, államférfiként is megállta a helyét. A Mongol Birodalom területe uralkodása alatt a kétszeresére nőtt, és határai 1227-es halálakor a Kína csendes-óceáni partjaitól a Kaszpi-tengerig, Szibériától a Himalájáig terjedtek.
Örökösei folytatták a hódításokat. A Mongol Birodalom határai legnagyobb területi kiterjedésének idején, 1280-ban a Japán-tengertől Közép-Európáig, Kína déli részétől a Léna folyó forrásvidékéig terjedtek, és a Föld lakosságának mintegy negyede a mongolok fennhatósága alatt élt. Bár a birodalom ezután hanyatlásnak indult, a hatalmas államalakulat alapjait lerakó Dzsingisz kánt a mongolok valószínűleg még hosszú évszázadokig félistenként fogják tisztelni. És ki tudja, mi mindent lehet még róla elnevezni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
