Eltalálta egy meteorit, ám túlélte

2018. szeptember 20. 17:29 Múlt-kor

Ann Elizabeth Fowler Hodges (1920–1972) az Alabama állambeli Sylacaugában lévő otthonában délutáni szunyókálását töltötte 1954. november 30-án, amikor egy grapefruit-méretű szikladarab szakította át a házának mennyezetét. A 34 éves asszonynak hatalmas szerencséje volt, ugyanis nem egyenesen rázuhant az 5,54 kilogrammos kő, hanem a rádiójára, ahonnan visszapattant, és eltalálta a nő oldalát. A még igen forró meteoritdarab hatalmas területű zúzódást okozott Ann oldalán.

Mielőtt a meteoritdarab beköszönt a Hodges-ház hálószobájába, az Alabama állam keleti részén, valamint még két szomszédos államban lakók közül többen is látták, amint egy fényes, vörösen izzó, maga után csíkot húzó valami átrobog az égen. Volt, aki egy gyertyalánghoz hasonlította az égi tüneményt, mások tűzgolyónak látták, megint mások pedig egy gigantikus hegesztő által húzott ívet láttak bele, amelynek a vége leért egészen a földig. A közelebb lakók pedig egy barna felhőt is észlelni véltek a legalján.

A hidegháború évében természetesen sokan gondolták azt, hogy szovjet rakéta csapódott be az Egyesült Államok területére, ám volt, aki úgy vélte, egy repülőgép zuhanhatott le. Olyan sokan szaladtak a földet érés helyszínére, hogy a szerencsés asszony férje, a munkából hazatérő Eugene Hodges kis híján be sem tudott jutni a saját házába, szó szerint le kellett lökdösnie néhány embert a tornácról, hogy végre láthassa feleségét.

Miután kiderült, hogy egy kődarab okozta a riadalmat, a hatóság emberei hamarjában a közeli kőbányában dolgozó geológusokat riasztották. Ők megállapították, hogy bizonyára egy meteoritról van szó, ám természetesen az alabamaiak nagy része ezt nem hitte el, és még mindig egy szovjet támadásra gyanakodtak.

Bár nem voltak nagyon súlyos sérülései Annek, szinte agyonnyomta a házukba betóduló tömeg, így a biztonság kedvéért (valamint azért, hogy kapjon levegőt) beszállították a közeli kórházba. A hidegháborús paranoia olyan magasra szállt, hogy a helyi rendőrfőnök elkobozta a fekete sziklát, amely később a légierőhöz került. Miután ott megállapították szakértők segítségével, hogy valóban egy meteoritdarabról van szó, a kérdés az volt, mit kezdjenek vele.

A lassan megnyugodó nagyközönség azt követelte, hogy a kő kerüljön vissza a szerencsés nőhöz. „Úgy érzem, a meteorit az enyém. Azt hiszem, Isten ezt nekem szánta. Végtére is, eltalált!” – értett egyet a többiekkel. A helyzet azonban nem volt ennyire egyszerű, ugyanis a ház, amelyben laktak nem az övék volt, csupán bérelték. A főbérlő, a nem sokkal korábban megözvegyült Birdie Guy ugyanis magának követelte.

Guy ügyvédet fogadott, és beperelte a házaspárt, mondván, attól a perctől fogva, hogy a szikladarab az ő ingatlanjára zuhant, ő a jogod tulajdonos. A törvény szövege tulajdonképpen az ő oldalán állt, ám a közvélemény nem. Hosszas bírósági huzavona után végülis peren kívül egyeztek meg, az özvegyasszony 500 dollárért cserébe lemondott a meteoritról.

Ann férje, Eugene meg volt róla győződve, hogy a kődarab gazdaggá teszi majd őket, így lemondott arról az összegről, amelyet a Smithsonian Intézet kínált érte. A nagy pénz végül nem érkezett meg a házhoz, ugyanis mire visszakapták a követ, már lecsengett a meteoritláz, nem találtak neki vevőt, így Hodges-ék 1956-ban inkább a közeli természettudományi múzeumnak adományozták a meteoritot, amely a mai napig ott van kiállítva. A szikladarab valójában csak a bajt és a szerencsétlenséget hozta a fejükre, a médiafigyelmet rosszul viselő nő idegösszeroppanást kapott, később pedig különváltak a férjével.

A becsapódást követő nap egyébként egy Julius McKinney nevű gazdálkodó talált egy kisebb meteoritdarabot, amely ugyanabból a meteoritból származott, mint amely eltalálta a házat. A farmer szerencsésebb volt, eladta egy indianapolisi ügyvédnek, aki a Smithsonian Intézet számára vásárolta meg a követ. A McKinney család az érte kapott összegből egy új házat és egy autót is tudott vásárolni.

A Sylacauga-meteorit az első dokumentált földönkívüli tárgy, amely bizonyítottan sebesülést okozott egy embernek. A legkorábbi forrás, amely egy meteorit által eltalált emberről szólt, 1677-ből való. Az olaszországi Tortonából származó kézirat egy milánói szerzetesről beszél, aki állítólag meghalt a becsapódás következtében. Nem teljesen egyedülálló e két eset, 1992-ben például egy mindössze 3 grammnyi meteoritdarabka zuhant egy fiatal ugandai fiúra Mbaléban, ám nem okozott neki sérülést, mivel egy fa lelassította a tárgyat.