Először válnak kutathatóvá a Titanic eredeti tervrajzai

2026. április 2. 18:06

A történelmi műszaki dokumentációt az egykori belfasti Harland & Wolff hajógyár több százezer darabos tervrajz-archívuma őrzi, amelyet jelenleg az Ulster Folk Museum gyűjteményi raktárában tartanak fenn. William Blair, az az Észak-Írországi Nemzeti Múzeumok (NMNI) gyűjteményi igazgatója a sajtónak elmondta: a dokumentumokhoz eddig csupán a tudományos szféra és az engedéllyel rendelkező kutatók férhettek hozzá.

A most indított, egy brit levéltári támogatási program által finanszírozott, Tervezőasztaltól a sólyatérig elnevezésű katalogizálási projekt keretében azonban a teljes archívumot feldolgozzák. Ennek eredményeként az érdeklődők hamarosan online felületen, illetve előzetes bejelentkezés alapján személyesen is tanulmányozhatják az ipartörténeti emlékeket.

Siobhan McLaughlin projekt-levéltáros hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés kulcsfontosságú a belfasti hajóépítési örökség feltárásában. A gyűjtemény a Titanic tervrajzai mellett a teljes hajóosztály, így a testvérhajók, az Olympic és a Britannic részletes építészeti dokumentációját is tartalmazza.

Az „elsüllyeszthetetlen” hajóosztály

Amikor a Titanic 1912 áprilisában elindult végzetes első útjára az angliai Southamptonból New York felé, a kor legnagyobb, legfényűzőbb és műszakilag legfejlettebb tengerjárójának számított. Elektromos rendszere több energiát termelt, mint egy akkori átlagos városi erőmű, az utasok kényelmét pedig törökfürdők, úszómedence és a tengeri utazás történetének legszínvonalasabb harmadosztályú kabinjai szolgálták.

A hajó tervezése az 1861-ben alapított, egykor a világ legnagyobb hajógyáraként számon tartott Harland & Wolff belfasti irodáiban zajlott. A hatalmas ipari komplexum, amelyet 2025-ben a Navantia UK vállalat vásárolt meg, évtizedeken át a brit hajóépítés központja volt.

A korabeli sajtóban és közvéleményben a hajót gyakorlatilag elsüllyeszthetetlennek hitték, mivel a hajótestet vízzáró rekeszekkel látták el, és a tervezők úgy kalkuláltak, hogy akár négy kamra sérülése esetén is a felszínen marad. Az 1912-es jégheggyel való ütközés során azonban öt rekesz hasadt fel, ami a több mint ezerötszáz halálos áldozatot követelő tragédiához vezetett.

Bár a Titanic mentőcsónakjainak száma megfelelt az akkori, elavult tengerészeti előírásoknak, a kapacitásuk csupán a fedélzeten tartózkodók felének megmentésére volt elegendő. A négy kilométeres mélységben fekvő roncsot 1985-ben találta meg dr. Robert Ballard expedíciója Új-Fundland partjaitól távol.

A levéltári anyagban szintén szereplő testvérhajók sorsa is eltérően alakult a 20. század elején. Míg a Britannic kórházhajóként süllyedt el 1916-ban az első világháború alatt egy német akna miatt, az egy évvel a Titanic előtt vízre bocsátott RMS Olympic huszonnégy éven át szolgált sikeresen a White Star Line hajótársaság transzatlanti járatain. A tervrajzok mostani megnyitása a tengerészeti történelem e meghatározó, innovációval és tragédiákkal terhelt korszakának minden eddiginél alaposabb megértését teszi lehetővé.