Ellentmondásosnak tűnő dolgok fértek meg a középkori ember elméjében
2024. szeptember 4. 14:20 Múlt-kor
Mit gondoltak a hatalomról és az egyenlőségről?
Mára a társadalmi egyenlőség koncepciója általánosan elfogadottá vált, de a középkorban ez közel sem volt így. Az alapvető egyenlőtlenségek a természetes rendből fakadtak, és pont ezért érinthetetlenek voltak.
A születés határozta meg, hogy a három társadalmi réteg – vagy ahogy akkoriban hívták őket, rend – közül ki hova tartozott: az imádkozók, vagyis a papság, a harcolók, vagyis a fegyverforgató arisztokraták, illetve a dolgozók, vagyis mindenki más közé. Angliában mindegyik rend tagjainak megöléséért előre megszabott vérváltságot („wergild”-et, szó szerint „ember-pénzt”) kellett fizetni. Egy úr halála 1200 shilling büntetést ért; egy paraszt 200-at.
A nemesség, a papság és a harmadik rend hármas felosztása a természet rendjének része volt
A kora középkori urak még inkább voltak harcosok, mint földesurak. Pont azért kapták földjeiket a királytól, hogy a hadjáratokban támogatást nyújtsanak neki. Bertran de Born, a 12. századi lovag-trubadúr éneke szerint „Tetszik nekem húsvét körül / a virágkeltő friss idő […] s nagy az én örvendezésem, / ha szép sorokba gyűlve már / ló és lovag próbára vár […] s mivel sok vérzik s holtra vál, / sok ló is gazdátlan nyihál”.
A lovagok egy nemzetközileg elfogadott viselkedési kódexet követtek, amely megkövetelte, hogy nemesen viseljék magukat. A gyakorlatban ez azonban legtöbbször csak a rangban hozzájuk hasonlóakkal szemben valósult meg. Amikor Eduárd angol trónörökös, a hírhedt Fekete Herceg 1370-ben kifosztotta a francia Limoges városát, több ezer egyszerű embert gyilkoltatott le, köztük nőket és gyerekeket is. Az elfogott francia lovagokkal azonban értékes foglyokat megillető tisztelettel és udvariassággal bánt.
Az erőszak ilyetén megnyilvánulásai mellett nehezen érthető, hogy a középkori társadalmak hogyan nem fulladtak parttalan viszálykodásba. A rend fenntartásához látszólag legalábbis isteni segítség kellett. Az uralkodók koronázási ceremóniája pont ezt a segítséget volt hivatott biztosítani: az új királyt a papokhoz hasonlóan szent olajjal kenték fel, hangsúlyozva ezzel isteni jogát az uralkodáshoz.
A lovagok leginkább a hasonszőrűekkel voltak lovagiasak
Az angol feudális rendszer végének kezdetét egy másik isteni közbeavatkozás hozta el. Az országban pusztító fekete halál olyan mértékű munkaerőhiányt okozott, hogy a jobbágyok fizetést követelhettek maguknak, és oda költözhettek, ahova csak szerettek volna. A lenézett harmadik rend belekóstolhatott a szabadságba.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
