Élete árán érte el legnagyobb győzelmét a különc Nelson admirális
2022. január 9. 15:52 Múlt-kor
Tengeribeteg parancsnok a brit flotta élén
A földközi-tengeri brit flotta élén Lord Horatio Nelson altengernagy állt. Anglia legnagyobb tengeri hőse 1758. szeptember 29-én, Norfolkban született egy tiszteletes tizenegy gyermeke közül hatodikként. A kilencéves korában édesanyját elveszítő félárva fiú 12 évesen lépett be a tengerészethez, s a ranglétrán gyorsan ugorva, húszéves korára már egy franciáktól zsákmányolt, 28 ágyús fregatt kapitánya volt.
1784-től az amerikai hajók és a karib-tengeri brit gyarmatok közötti kereskedelmet megtiltó törvény betartásán őrködött Antigua körzetében. Nelson – aki rendre összekülönbözött az 1651-es brit Tengerhajózási Törvény (Navigation Act) pontjainak értelmezésén felettesével, Sir Richard Hughes tengernaggyal – több szabálysértő hajót lefoglalt, mire ezek tulajdonosai bepanaszolták Londonban.
Vizsgálat indult ellene, s bár nem ítélték el, 8 hónapos kényszerszabadságra küldték Nevis szigetére. Nelsont 1793-ban, a franciaországi forradalmi háborúk idején, Nagy-Britannia hadba lépésekor reaktiválták, s több tengeri csatában is részt vett az HMS Agamemnon parancsnokaként.
A korzikai Calvi elfoglalásakor, 1794 júliusában elvesztette jobb szemét (a közhiedelemmel ellentétben nincs arra bizonyíték, hogy Nelson valaha is szemkötést használt volna), majd amikor három évvel később megkísérelte Santa Cruz meghódítását Tenerifén, egy puskagolyó roncsolta szét a jobb könyökét; a hajóorvos érzéstelenítés nélkül, egy fűrésszel levágta a karját. Nelsont ez sem akadályozta meg abban, hogy fél órával később már parancsokat osztogasson.
A vakmerő akcióiról ismert, karizmatikus, bogaras, könnyen tengeribeteggé váló altengernagy hajlamos volt arra, hogy szükség esetén figyelmen kívül hagyja a parancsokat, igaz, ezzel rendre csatákat nyert. 1797-ben a Szent Vince-foki tengeri ütközetben a parancsra fittyet hányva elállta a menekülő spanyol hajóhad útját, négy évvel később a dán flottát megsemmisítő koppenhágai csatában pedig azzal „hárította” az akció befejezésére utasító parancsot, hogy látcsövét vak szeméhez emelte.
Lord Nelson a magánéletben is ugyanilyen állhatatos volt. 1798-ban, a franciák elől menekítette Szicíliába a nápolyi udvart, amikor megismerkedett a nápolyi angol követ prostituáltból lett feleségével, a botrányos szerelmi ügyeiről ismert Emma Hamiltonnal, aki szeretője és élete nagy szerelme lett. Botrányos kapcsolatuk felkavarta az arisztokráciát, így Nelsont azonnal hazarendelték, hogy elszakítsák a tengernagyot a nőtől.
Nelson az utasításnak csak késve engedett, ráadásul úgy, hogy magával vitte Londonba Lady Hamiltont – a férjével együtt. Az 1801 végén kötött fegyverszünet után visszavonult, idejét Lady Hamiltonnal töltötte. A béke azonban nem tartott sokáig: Nelson 1803-ban tengerre szállt és – két hónapot nem számítva – két évig partot sem ért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
