Múlt-kor.hu

Eladó az Eiffel-torony! Victor Lustig legendás átverései

Eladó az Eiffel-torony! Victor Lustig legendás átverései

2022. május 7. 16:20 Robert Miller

Hétezer tonna ócskavas

A tárgyalás helyszínéül egy luxushotelt, a Hotel de Crillont választotta, és a megjelent kereskedőknek úgy mutatkozott be, mint a Posta- és Távközlésügyi Minisztérium magas rangú tisztségviselője. Elmondta nekik, hogy a torony fenntartási költségei olyan magasra rúgtak, hogy a hivatalos szervek nem tudják tovább finanszírozni, ezért úgy döntöttek, hogy eladják az egészet ócskavasnak. Azt is hozzátette, hogy az ügy kényes természetéből kifolyólag az egészet titokban kell tartani.

Hogy még hitelesebb legyen a csalás, limuzint bérelt, és kivitte a kiszemelt kereskedőket a helyszínre. A tornyot hétezer tonnányi fémből állították össze, tehát ennyire kért ajánlatokat. Valójában ez a körút és ez a találkozó arra szolgált, hogy kiválassza azt az embert, akit leginkább alkalmasnak látott arra, hogy felültesse.

André Poisson egy feltörekvő kereskedő volt, és nagyon szeretett volna beilleszkedni a párizsi üzleti életbe. Lustig választása rá esett, ám Poisson felesége gyanút fogott, mert feltűnt neki, hogy miért kell mindent titokban tartani, és nem utolsósorban túl gyorsnak találta az eljárást. A csaló nem késlekedett cselekedni, és egy másik találkozót kért Poissontól. Ott kiegészítette a történetét azzal, hogy köztisztviselőként nem keres eleget, és az Eiffel-torony értékesítése egy kiemelkedő projekt. Ezért kell mindent titokban tartani.

Poisson értette a célzást, hiszen egy korrupt kormányhivatalnokot könnyű meggyőzni, ezért készpénzben egy igen jelentős összeget adott át, hogy Lustig őt nyilvánítsa az alkudozás győztesének. Több se kellett a csalónak, egy órán belül már egy Ausztriába tartó vonaton ült a társául szegődött Collinsszal, és várta, hogy a nyomába eredjenek. Ez azonban nem következett be. Poisson annyira szégyellte magát az ügy miatt, hogy nem jelentette be a rendőrségen a csalást, inkább csendben lenyelte a veszteséget.

Átverni Al Caponét

Lustig viszont felbátorodott, s úgy érezte, hogy van még keresnivalója az ötlettel. Egy hónappal később visszatért Párizsba, és kiválasztott hat másik ócskavas-kereskedőt. Ám ami egyszer összejött, az másodszor már nem működött. Sok helyen ugyan azt olvasni, hogy sikerült kétszer is eladnia az Eiffel-tornyot, ám a másodiknak kinézett áldozat gyanút fogott, és értesítette a rendőrséget. Victor Lustignak és társának ezúttal valóságosan is menekülnie kellett, és az Egyesült Államok felé vették az irányt.

Ott Lustig ismét elővette a jó öreg pénzcsináló trükköt, miközben a hatóságok tudomása szerint legalább negyven személyazonosságot használt. Előfordult ugyan, hogy elkapták, de mindig megszökött, az indianai Lake County börtönéből például a tárgyalásra várva egyszerűen kisétált. Texasban megyei adószedőnek adta ki magát, és így játszotta el a dobozos trükköt egy sheriffnek, amikor pedig az nyomon követte Chicagóba, azt a magyarázatot adta, hogy pusztán azért nem tudott pénzt előállítani, mert tapasztalatlan volt a kezelésében. (Persze abban, hogy az átvert személy feladta az üldözést, a visszaadott tetemes summa is közrejátszott).

Chicagóban aztán sikerült üzletet kötnie magával Al Caponéval is. Lustig egy bombabiztos bizniszt kínált a hírhedt maffiózónak, és azt ígérte neki, hogy ha kap ötvenezer dollárt, akkor két hónapon belül megduplázza a pénzét. Miután megkapta a pénzt, gyorsan biztonságba helyezte egy széfben. Két hónappal később elővette, s mind az 50 ezret visszaadta Al Caponénak azzal az indoklással, hogy a befektetés nem sikerült, ezért a teljes összeget visszahozta. A maffiavezér értékelte a gesztust, és az őszinteségért cserébe adott ötezer – egyes források szerint ezer – dollárt Lustignak. Csakhogy a csaló pontosan ezt szerette volna, valójában átejtette Al Caponét.

A csúcsról a szigetre

1930-ban Lustig összeállt egy Tom Shaw nevű kémikussal, és bankjegyhamisításba fogtak, kiválóan utánozva a bankókon található kicsiny vörös és zöld szálakat. A hamis bankjegyeket olyan nagy mennyiségben sikerült előállítaniuk és elosztaniuk, hogy már a titkosszolgálat is felfigyelt a problémára. A hamisítványok nagyjából egymillió dollár értékben kerültek forgalomba. Talán nem is buknak le, ha Lustig barátnője nem jön rá arra, hogy a férfinak viszonya van Tom Shaw barátnőjével, úgyhogy egy névtelen telefonhívással elárulta kedvese tartózkodási helyét. Az FBI ügynökei 1935 tavaszán fogták el New Yorkban.

Igaz, még innen is sikerült megszöknie. Egy nappal a tárgyalás előtt a börtönben overallt öltött, lepedőkből font kötél segítségével mászott ki a cellája ablakán, majd az öltözékét felhasználva ablaktisztítónak adta ki magát, gondosan megtörölgetve az ablakokat. Végül egyszerűen kisétált az épületből. Ezt követően már nem sokáig maradt szabadlábon, egy hónappal később Pittsburghben elfogták. Az újabb tárgyaláson húsz évre ítélték, a hírhedt Alcatrazba került. A büntetését azonban nem töltötte le, mert 1947. március 9-én tüdőgyulladásban elhunyt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Eladó az Eiffel-torony! Victor Lustig legendás átverései

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. tavasz: Megbízható elvtársak

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra