Egy kitalált járvány, amely életeket mentett Rómában
2017. február 23. 13:41
1943 őszén a frissen megalakuló Salói Köztársaság, azaz Észak- és Közép-Olaszországot magában foglaló német bábállam területén megkezdődött a helyi zsidók deportálása. A másfél évig tartó uralom idején mintegy tízezren kerültek koncentrációs táborokba, a legtöbbjük nem élte meg a háború végét. Ám Rómában egy orvosi csoport legalább húsz ember életét mentette meg azáltal, hogy diagnosztizálták náluk a titokzatos „K-szindrómát”.
Az 1572-ben alapított Fatebenefratelli Kórház Róma közepén, a Tevere (Tiberis) folyó parányi szigetén (Isola Tiberina) áll, a II. világháború idején kijelölt római zsidó gettó túlpartján. Amikor a németek 1943. október 16-án razziát indítottak a gettó területén, egy maroknyi csoport átszökött a kórházba, ahol azon nyomban felvették őket a betegeik közé, sőt meg is állapították náluk a „K-szindrómát”.
A betegséget természetesen egyik orvosi szakkönyvben sem találnánk meg, ugyanis kitalált kórról van szó. Tulajdonképpen egy kódnév, amelyet Adriano Ossicini antifasiszta ellenálló orvos talált ki, hogy megkülönböztesse a valódi betegeket a búvóhelyet igénylő, egészséges menekülőktől.
A hamis betegségnek meg lett a hozadéka: a „K-szindrómában” szenvedő betegek szobáit a „veszélyesen fertőző” bilétákkal látták el, ami tökéletesen megakadályozta, hogy a németek belépjenek arra a területre. A zsidó származású gyermekeknek pedig ki volt adva az ukáz, hogy tuberkulózisos betegeket imitálva folyamatosan köhögjenek, mikor megérkeznek a tisztek.
„A nácik valóban azt hihették, hogy tüdőbetegek közé érkeztek, és hanyatt-homlok menekültek, mint a nyulak” – mondta az akkoriban (zsidó származása miatt) álnéven a kórházban orvosként dolgozó Vittorio Sacerdoti 2004-ben a BBC-nek. Az életmentő átverés másik főkolomposa a sebészként dolgozó Giovani Borromeo volt.
A Raoul Wallenberg Alapítvány tavaly júniusban adományozta a Fatebenefratellinek az „Élet Háza” címet. A jeles alkalom kapcsán így nyilatkozott a 96 éves Adriano Ossicini a La Stampa olasz lapnak: „A K-szindróma megnevezés csupán arra szolgált, hogy jelezze, a beteg személy annyira mégsem volt beteg, ám zsidó származású. Az ötlet, hogy K betűt illesszük a szindróma elé, az enyém volt, és Kesselring vagy Kappler nevéről jutott az eszembe”.
Albert Kesselring a náci Németország egyik legtehetségesebb tábornoka volt, „mosolygó Albert” vagy „mosolygó Kesselring” volt a beceneve, míg Herbert Kappler német rendőrtiszt az akkoriban Rómában székelő német biztonsági szervezetek (SiPo és SD) vezetője, később a város rendőrfőkapitánya volt. Kappler olaszországi szolgálata alatt vezető szerepet töltött be a helyi zsidóság deportálásában, valamint a 335 halálos áldozatot követelő ardeatinei mészárlásban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
