Egy kagylóra hasonlított a függetlenségi háború alatt épített első harci tengeralattjáró

2024. szeptember 7. 19:05 Múlt-kor

Lee hamarosan egy igen nagy problémával szembesült: a hajó oldala fémből készült, nem pedig fából, amire készült, gondolván, hogy a robbanóanyagot egyszerűen belecsavarozza a puhább fába. Bölcsebbnek látta, hogyha elillan onnan. Néhány pillanattal később észrevette, hogy a brit katonák utána eredtek, mire ő a vízbe dobta a bombát, hogy elriassza őket. Ám a bomba időzítve volt, így csupán egy órával később robbant fel, ám akkor a britek és az amerikaiak is csodálkozva nézték, hogy mekkora mennyiségű vizet emelt az égbe a detonáció.

Nem lehetett Lee-t hibáztatni. A hadihajó megközelítésének módja ugyanis meglehetősen szokatlan volt: a fából készült, kátránnyal befedett Turtle (jelentése: teknősbéka) segítségével lopakodott az Eagle közelébe. A Turtle a világ első harci tengeralattjárója volt, amely szavai szerint „olyan volt, mint egy kagyló, ám kicsit hosszúkásabb”. A függetlenségi háború elején építették meg, sohasem értek el vele sikeres küldetést.

A Teknős David Bushnell agyszüleménye volt, aki az 1770-es évek elején kezdett el dolgozni rajta, amikor a Yale-en tanult. A fiatal férfi élénken érdeklődött a vízalatti robbanások problémája iránt, több tanulmány megírását követően sikerült létrehoznia az első, víz alatt is működő időzíthető pokolgépet, amely vízálló hordóba tett puskaporból és egy olyan mechanizmusból állt, amelynek az elsütő szerkezete egy órához volt kötve.

Forrás: Wikipédia / CC BY-SA 4.0 / Geni

1775 áprilisában kitört a fegyveres konfliktus Lexingtonban, majd Concord városa mellett az észak-amerikai gyarmati milíciák és a brit csapatok között. Bushnell ezt követően végzett az egyetemen, és tért vissza a családi farmra. A motivált fiú célja egy olyan masina létrehozása volt, amely csendben szállíthatja oda a merülő bombákat, ahol később fel kell robbanniuk.

A Turtle már a következő évben alakot ölthetett. A bonyolultabb és igényesebb kivitelezést kívánó alkatrészeket Isaac Doolittle helyi órás segített megalkotni. A 210 centiméteres átmérőjű szerkezet lényegében egy óriási kabin volt. A kormányos – vagy ahogy a szerkezet egyik csodálója nevezte: „a benne rejlő kalandor” – egy széken ült a közepén. A kabinban fél órára elegendő levegő volt, amelyet fel lehetett frissíteni a felszínen kinyitva a nyílászárót, vagy oly módon, hogy több bronzcsövet engedett fel a mennyezeten át a vízszint fölé.

Pedálok, hajtókarok és kézzel irányított kormánylapátok bonyolult sora tette lehetővé, hogy a kalandor három dimenzióban tudjon mozogni: tudott süllyedni, emelkedni, előre és hátrafelé menni, sőt képes volt fordulni is. Nappal az üvegablakok segítségével tudott tájékozódni, éjjel a barométer és iránytű voltak a társai, amelyeket biolumineszcencia révén látott, pontosabban egy önmagától fényt kibocsátó gombaféle világított meg. Nagy előnye volt a lámpással szemben, hogy nem fogyasztott oxigént. Továbbá a kormányos rendelkezésére állt egy másik ketyere is, amelynek segítségével a víz alatti bombát a hajótesthez rögzítette.

Lee a tengeralattjárót egy kagylóhoz hasonlította, ám a mai kor emberét inkább egy emberi méretű kézigránátra emlékeztetheti a masina. Bushnell pedig úgy nézett rá, mint a teknőspáncél két felére, amelyet összeillesztett egymáshoz. A feltaláló számos alkalommal próbálta ki a szerkezetet, testvére, Ezra pedig a Connecticut folyón tanulta meg kezelni a masinát. Végül szeptember 6-án érkezett el a nagy nap, amikor élesben is kipróbálták. Egyes források szerint George Washington, aki meglehetősen szkeptikus volt a szerkezetet illetően, a partról figyelte az eseményeket.

Forrás: Wikipédia / CC BY-SA 3.0 / Zenit

Ezra Bushnell azonban a jeles napra megbetegedett, így egy önkéntes, a már korábban megnevezett Ezra Lee ugrott be a helyére. Csupán néhány órát tudott gyakorolni, majd szeptember 6-ának éjjelén két bálnavadászhajó kivontatta a szerkezetet a kikötőbe, hogy ott elvégezze feladatát. Közel két és fél órát evezett (talán helyesebb a tekert kifejezés), mire elérte a hadihajót, amelynek – számára – áthatolhatatlan fémburkolata megállásra kényszerítette. Ekkor már nem volt ereje, hogy megtalálja a hajó gyenge pontját, így inkább menekülőre fogta.

A Teknőst még két alkalommal vetették be az amerikaiak a függetlenségi háború során, ám egyik sem hozta el a kívánt eredményt, és végül elfogták a britek. Bushnell ezt követően a torpedók fejlesztésére koncentrált, mégpedig lényegesen nagyobb sikerrel. Az 1821-ben elhunyt feltaláló gyászjelentésében is megemlékeztek szerettei a sokszínű látásmódjáról: „az egyetlen ember, aki elmondhatja magáról, hogy az ellenséggel a föld felett, a víz alatt és a víz felett is felvette a harcot”.