Egy darab Nyugat, amelyet dollárért árultak
2020. november 20. 08:48 Múlt-kor
Világok kapuja: a dollárbolt ajtaja
A legismertebb budapesti üzletek a Kígyó és az Arany János utcában működtek. A drágább szállodákban is nyíltak dollárboltok, ezekre az állambiztonság – a külföldi vendégek miatt – fokozott figyelmet fordított.
A budapesti és vidéki városok központjaiban a csúcsidőszakban több mint 300 üzlet működött a Konsumex majd az Intertourist vállalat irányítása alatt. A hálózat forgalma folyamatosan nőtt és évről évre hatalmas nyereséget könyvelt el.
Presztízst jelentett a dollárboltban dolgozni, de nagyobb elvárásokat is támasztottak az alkalmazottak felé. Külön megtanították őket a tökéletes csomagolási technikákra, mindig készen kellett állniuk a vevők fogadására, rájuk szóltak, ha nem mosolyogtak kedvesen vagy ha a pultra könyököltek. Nem vásárolhattak a boltban árult cikkekből, sőt az egykori eladók visszaemlékezése szerint még a táskájukat is átnézték a műszak végén.
Casio óra, Marlboro, Levis farmer, Lego, Barbie, matchbox, nyugati rum, svájci csokoládé jelentették a kínálatot. Nemcsak az áru maga, hanem származása is igazi vonzerővel bírt: a kevés, a nehezen hozzáférhető, a kivételezetteknek megadatott holmik vonzerejével.
Az 1960-as évek végétől az amerikai dollárpapák a dollárbolton keresztül már autóra is befizethettek a szegény magyar rokonnak. A diplomaták pedig vették és vitték a herendit, a szalámit és a halasi csipkét.
Akinek nem volt tengerentúli nagybácsija, annak dollárt kellett szerezni vagy valakit, akinek dollárja van. Meg lehetett vásároltatni például egy turistával a kívánt terméket, amelyet aztán megbízói forintban kifizettek neki.
A nagyobb haszonra vágyók túladtak a márkás cigarettán a helyi trafikosnak, aki aztán a kincsnek számító portékát a pult alól akkora felárral adta el, amekkorát még nem szégyellt. A kiskereskedelmi ügyeskedőkön jócskán túltettek a kamionosok, akik dollárt és olyan holmit is birtokoltak, amiért a feketepiacon vagyonokat fizettek nekik.
Valutával tömött pénztárca nélküli szülőnek elsétálni a dollárbolt előtt nem volt szerencsés döntés. A gyerekek akik felérték a kirakatot, nézték a legót, amellyel nem játszhattak és bámulták csokikat, amelyből nem ehettek. Volt, aki egyszerűen „gyerekőrjítő boltnak” nevezte a szocialista gazdaság találmányát.
Hogyan lettek az emigráns magyarokból dollárpapák? Miként ügyeskedtek az IKKA-termékekkel a maszekok, a trafikosok és a haverok? Kik voltak IKKA-ügynökök? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára. (x)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
