„Drága apám, küldj pénzt” – diákok levelei a középkorból
2015. szeptember 7. 19:12
Egy friss közvélemény-kutatás kimutatta, hogy Kanada felsőoktatásban részt vevő hallgatóinak 51 százaléka kért pénzügyi támogatást a szüleitől az elmúlt egy évben, mivel kifogytak tartalékaikból. Mindez azonban egyáltalán nem új keletű jelenség, hiszen már az egyetemek alapításával egy időben megjelent a középkor századaiban. Egy itáliai apa egyszer például arra panaszkodott barátjának, hogy fia minden egyes levelében pénzt kér a tanulmányaihoz.
Egy tipikus példa az 1220-as évekből:
„B-től tiszteletreméltó mesteremnek, A-nak. Örömmel tájékoztatlak, hogy tanulmányaimat Oxfordban folytatom a lehető legnagyobb szorgalommal. A pénz kérdésében azonban hadilábon állok, ugyanis két hónapja elköltöttem azt, amit utoljára kaptam tőled. A város igen drága és sok igényt támaszt. Szállást kell bérelnem, meg kell vásárolnom a szükséges javakat és még rengeteg dologra kell költenem, amit most nem részleteznék. Azért tisztelettel és Isten segedelmével kérlek téged, hogy segíts befejeznem azt, amit igen jól elkezdtem.
Néhány diák a kunyerálás előtt igyekezett megemlíteni, milyen jól megy neki az egyetem. Egy 12. századi levél Franciaországból:
„Nagyon kedves és tiszteletreméltó szüleimnek, M. Matre lovagnak és feleségének küldöm üzenetemet gyermeki bizalommal. Célom, hogy tájékoztassalak titeket arról, hogy az isteni kegyelem által jó egészségben élünk Orléans városában. Önmagunkat teljesen a tanulásnak szenteljük, Cato szavait szem előtt tartva: „a tudás dicséretre méltó”. Jó szállást találtunk, az iskola és a piac szomszédságában, tehát úgy tudunk eljutni az egyetemre, hogy be sem piszkoljuk talpunkat. A szálláson kitűnő társaságunk akadt, akivel jól lehet együtt tanulni, ami hatalmas előny, mint ahogy a zsoltáros mondja, „az igaz emberrel az egyenes úton haladsz”. A célból, hogy alkotásunk meg ne szakadjon a hiányzó javak miatt, esedezve kérünk téged, küldj némi pénzt, hogy vásárolni tudjunk pergament, tintát és egy íróasztalt, valamint a további szükséges dolgokat, hogy befejezhessünk tanulmányainkat és becsülettel térhessünk haza. A szolgával, kérlek, küldj lábbelit és harisnyát, valamint természetesen otthoni híreket is.”
Eustache Deschamps (1346-1406) francia író képzeletbeli levele szüleinek:
„Szeretett apám, egy pennym sincs, az egyetem oly kedves számomra, de nem tudok tanulni, hiszen beteg lettem. Továbbá tíz koronával tartozom egy porkolábnak, és nem találok senkit, aki hitelezne nekem. Ezért áldást és pénzt kérnék tőled. Egy diáknak itt sok mindenre van szüksége, könyvekre, ruhákra, szőrmékre, hogy ne nézzék egy átkozott koldusnak. A borok drágák, mint ahogy a szállás és az ételek is. Minden egyes utcában van egy adósságom, kérlek apám, segíts rajtam. Attól félek, hogy kiközösítenek. Az éléskamrám üres, ha nem találok pénzt húsvét ünnepe előtt, az arcom a templom ajtajával fog találkozni.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
