Derékba törte a dallasi merénylet Kennedy elnök amerikai álmát

2023. május 29. 15:05 MTI

A Boston melletti Brookline-ban látta meg a napvilágot szülei kilenc gyermeke közül másodikként, és már csecsemőként Jacknek szólították. A későbbi elnök gyerekként sokat betegeskedett, mégis tele volt energiával és küzdőszellemmel.

Szülei – jóllehet akkoriban nem volt egyszerű ír származásúnak és katolikusnak lenni – jelentős politikai befolyásra és tekintélyes vagyonra tettek szert, a család jómódban és megbecsülésben élt.

Az igen ambiciózus idősebb Joseph Kennedy különösen két idősebb fiának szánt nagy jövőt, Joe és Jack a legnevesebb iskolákba, majd a Harvard Egyetemre járt. Bár Jack jobbára csak azokból a tantárgyakból – történelemből és angolból – erőltette meg magát, amelyek igazán érdekelték, tanárai „okosnak és egyedi gondolkodásúnak” nevezték.

Az egyetemen bekerült a futballcsapatba, de egy egész életét végigkísérő hátsérülés következtében abba kellett hagynia a játékot.

Családi fotó 1931-ből (a bal felső sarokban J. F. Kennedy)

Amikor apját 1938-ban londoni nagykövetnek nevezték ki, új kapuk nyíltak meg előtte, és széles körű ismeretekre tett szert az európai politikai viszonyok alakulásáról. A téma annyira megragadta, hogy könyv alakban is megjelent diplomamunkáját (Miért aludt el Nagy-Britannia?) is ennek szentelte.

Amikor 1940-ben cum laude minősítéssel diplomázott, apja táviratban csak ennyit üzent neki: „Két dolgot mindig is tudtam rólad, először is, hogy okos vagy, másodszor pedig, hogy remek srác vagy.”

Amerika hadba lépése után – bátyja példáját követve – csatlakozott a haditengerészethez. 1943-ban a Salamon-szigeteknél komoly sérüléseket szenvedett, mégis sikerült megmentenie társait, amiért kitüntették.

Bátyja nem volt ilyen szerencsés: 1944 nyarán egy bevetés során életét vesztette, ami alapjában változtatta meg Jack életét. Addig úgy tervezte, hogy újságíró lesz, de ezután apja minden reményét belé vetette, szerette volna elnöknek látni a fiát.

A Fehér Ház felé vezető hosszú út első lépéseként 1946-tól három cikluson át szolgált képviselőként, majd 1952-től szenátorként. 1953 szeptemberében feleségül vette a nála tizenkét évvel fiatalabb újságírót, Jacqueline Lee Bouvier-t, házasságuk és szenátorságának első időszaka azonban Jack egymást követő gerincműtéteiről szólt.

Lábadozása alatt a jövendő elnök könyvet írt azokról a szenátorokról, akik politikai pályafutásukat kockáztatva álltak ki egy-egy arra érdemesnek tartott ügy mellett, a művet Pulitzer-díjra érdemesítették. Tehetsége és kapcsolatai miatt már 1956-ban felmerült a neve demokrata párti alelnökjelöltként.

Négy évvel később már a párt elnökjelöltje volt, s az 1960-as választásokon rendkívül szoros versenyben győzte le Richard Nixont, kettejük tévévitája mérföldkőként ismeretes a televíziózás és a politika történetében.

John F. Kennedy 43 évével a legfiatalabban megválasztott, egyben az első katolikus amerikai elnök lett. Beiktatási beszédében egy új történelmi korszakot harangozott be: „Ne azt kérdezd, hogy az állam mit tehet érted, hanem, hogy te mit tehetsz az államért.”

Kennedy a már nyugdíjazott előddel, Dwight D. Eisenhowerrel

Fel akarta rázni az országot, dinamizmust és aktivitást kért a választóktól. A hidegháború egyik legforróbb évtizedének kezdetén foglalta el a Fehér Házat, meg kellett küzdenie a kubai helyzettel (Disznó-öböl, kubai rakétaválság), a kommunizmus latin-amerikai előretörésével, elnökségére esett a berlini fal felépítése, és ekkor kezdődött a vietnami válság is.

Nyugat-Berlinben mondott beszédében kiállt a demokrácia értékei mellett, és élesen bírálta a kommunista rendszert, „Ich bin ein Berliner” mondata szállóigévé vált.

Elnökként hihetetlen népszerűségnek örvendett, nála jobban csak feleségéért rajongtak az emberek. Párizsi látogatásuk alkalmával például így nyilatkozott: „Tudják, én vagyok az a férfi, aki elkísérte Jackie Kennedyt Párizsba.”

A házaspár élete azonban nem volt mindig felhőtlen: egy gyermekük nem sokkal születését követően meghalt, az asszonynak vetélése is volt, a szoknyavadász elnökről pedig számos, nem is mindig alaptalan pletyka keringett, hogy megcsalja feleségét (többek közt Marilyn Monroe-val).

Belpolitikáját progresszivitás és nagyívű program jellemezte. Tenni akart a leszakadás ellen, szélesebb körű gondoskodást sürgetett az idős korosztály számára, legfontosabbnak azonban a faji szegregáció tényleges felszámolását tartotta. Ezen a téren leginkább öccsére, egyben igazságügyi miniszterére, Robertre hallgatott. Az amerikai űrprogram elindítása is az ő nevéhez fűződik.

Az elvek gyakorlati megvalósítására azonban már nem volt ideje. Az elnöki pár 1963. november 22-én Dallas belvárosán hajtott át, amikor lövések dördültek, és halálosan megsebesítették a nyitott autóban ülő Kennedyt. Hivatalosan a Parkland Memorial kórházba szállítását követően mondták ki a halálát, ami egész Amerikát sokkolta.

A rejtély a mai napig nem oldódott meg, összeesküvés-elméletek százai születtek és születnek még ma is. Kennedy halála után az elnöki különgép fedélzetén tette le az esküt az örökébe lépő Lyndon B. Johnson alelnök. Kennedyt, az egyik legnépszerűbb amerikai elnököt az arlingtoni katonai temetőben helyezték végső nyugalomra.

„Ha velem történik valami, ott lesz Bobby. Ha Bobbyval is történne valami, akkor ott lesz Ted” – mondta egy alkalommal. A Kennedy-átok azonban nem szakadt meg: az elnökségért induló Bobby Kennedyt 1968-ban szintén megölték, az 1962-től 2009-ben bekövetkezett haláláig szenátorként tevékenykedő Ted Kennedyt sem kerülték el a szerencsétlenségek, JFK fia, ifjabb John pedig repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el 1999-ben.