Csupán egy dolog miatt nem gúnyolták a kortársai által furcsának tartott Szókratészt
2024. július 8. 18:05 Múlt-kor
A harcos filozófus
Szókratész jelenlétére Amphipolisznál ő maga csupán egyszer utal, szintén Platón által feljegyezve: „az általatok elöljáróimmá választott hadvezérek jelölték ki a helyemet Potidaiánál, Amphipolisznál és Délionnál, és helytállottam úgy, mint a többiek, azon a helyen, ahova állítottak, és szembeszálltam a halállal” (Platón: Szókratész védőbeszéde, 28e, Devecseri Gábor fordítása).
Szókratész és Alkibiadész Aspasiánál (Nicolas-André Monsiau festménye, 1801)
A Szókratész védőbeszéde Platón beszámolója a filozófus i. e. 399-es tárgyalásáról, amelyen istentelenséggel és a fiatalság megrontásával vádolták. A három híres hadjárat felemlegetésével Szókratész párhuzamba állítja a csatatéren való helytállását a szellemi életben valóval, aláhúzva egyúttal, hogy utóbbiban sem várható el tőle, hogy meghátráljon.
Az amphipoliszi csata egy újabb katasztrofális vereség volt Athén számára, ismét a Khalkidiké-félszigeten. Az athéni sereg beszorította az ellenséget a városba, és elfoglalta a környékbeli magaslatokat. A spártai Braszidasz által vezetett ellenség azonban kitört a városból, és rajtaütött a nem alakzatban vonuló athéniakra. Az eredmény rettenetes volt, és az athéni sereg szervezetlen menekülésbe kezdett. Az amphipoliszi vereség az utolsó csepp volt a pohárban Athén számára, és megnyitotta utat a fegyverszüneti tárgyalások előtt, amelyek végül hét esztendőnyi békéhez vezettek.
Szókratész három hadjáratot élt túl, amiből kettő megalázó vereséggel zárult, mégsem merült fel soha, hogy gyáva lett volna, vagy kibújt volna a kötelessége alól. Ezzel nem csak a mi szemünkben vált remek katonává, de az athéniakéban is.
Számos tulajdonság, amely meghatározta a filozófus Szókratész képét, megjelenik a katonai szolgálatáról szóló beszámolókban. Elviselte az elemek haragját, jól tűrt mindenféle nehézséget, mértékletessége pedig nyilvánvaló volt, akárcsak összpontosítási képessége és önuralma (egy alkalommal még a gyönyörű Alkibiadész közeledését is visszautasította).
Szókratész megmenti Alkibiadészt a poteidaiai csatában (18. századi metszet)
Figyelemreméltó, hogy a helyes életmód megtalálásán megszállottan fáradozó férfiú sosem kérdőjelezte meg a háború létjogosultságát, sőt „igaz” és „jó” dolognak tartotta háborúba vonulni. Szókratész számára a katonai szolgálat az élet elválaszthatatlan részét képezte, és el sem tudta képzelni, hogy egy igazlelkű férfi ne szolgáljon a hadseregben. Különösen fontos pedig, hogy rejtélyes jellemének és életének egyik biztos és ellenőrizhető eleme a katonai pályafutása.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
