Az önkielégítés polgári divatja: falloszkultusz Skóciában
2009. november 3. 11:03
A felvilágosodás-kori Skóciában egy elit férfiklub kedvenc időtöltése a közös önkielégítés volt. Malac versikéket harsogva, jókat italozva, szép lányokat gusztálva közösen könnyítettek magukon - tudhattuk meg a kérdést bemutató könyvből.
A csoportos önkielégítés, mint polgári erény
Egy skót professzor hazája felvilágosodás-kori történetének legszabadosabb egyletét vette górcső alá. David Stevenson, a University of St. Andrew's emeritus professzora csodálkozva bukkant rá munkahelye egy eldugott raktárában egy különös gyűjteményre: a Beggar's Benison egyesület egykori rituális kellékeire. A tudósra valószínűleg a IV. György király szeretőinek fanszőrzetét rejtő tubákosszelence tette a legnagyobb hatást a beavatáshoz szükséges tárgyak közül. Kutatómunkába fogott, amelynek eredménye egy könyv - az utóbbi évek szexualitással foglalkozó mentalitás-történeti műveinek egyik legérdekesebb darabja lett.
A Beggar's Benison (A Koldus Áldása) nevű, kizárólag férfiakból álló klub eredetileg egy Fife nevű kisvárosban tartotta összejöveteleit. Érdeklődésük középpontjában a szex állt, jelvényük pedig egy fallosz volt. Rituális beavatási szertartásaikon a felvételre váró jelölteknek nyilvánosan maszturbálniuk kellett a tagság előtt, hogy bizonyítsák érdemességüket s rátermettségüket - akárcsak a különféle szakmák céheiben a mesterjelölteknek. Az önkielégítés más szociális funkciót is betöltött: a tagok olykor közösen - ám egymástól elkülönítve - maszturbáltak s fantáziáltak hozzá.
Manapság az ilyen időtöltést kétségkívül homoerotikusnak neveznénk, hiszen ezt a fogalmat húzzuk rá jószerivel valamennyi férfi és férfi közötti kapcsolatra, amely valamelyest is túlbillen az egyszerű kézszorításon. Pedig a Koldus Áldása társaság tagjai még fantáziájukban is szigorúan heteroszexuálisak voltak, s megbélyegezték a szodómia minden formáját.
A társaság a "szabad szex" elve s gyakorlata mellett kötelezte el magát, jóllehet legtöbbször eufemisztikusan a "szépség vásáraként" hivatkoztak ideáljukra. A tagok italoztak, pornográf irodalmat olvastak, malac vicceket és anekdotákat meséltek egymásnak, verseket szavaltak és dalokat énekeltek a szexről - és olykor a szerelemről. Az 1730-as években helybéli fiatal lányokat is magukhoz rendeltek, akiket némi pénz ellenében csupaszon vizslattak és táncoltattak - ám a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" szabály szigorú betartásával.
A társaság nézetei a szexről egyre népszerűbbek lettek, és számos különböző rangú nemes - sőt, maga a walesi herceg is - tiszteletbeli tagságot nyert. A klub összejövetelein s rituáléiban ugyan nem vettek részt, de büszkék voltak rá, hogy személyük közel állhat a felszabadított fallosz ideájához. A Beggar's Benison éltetése kedvelt asztali pohárköszöntővé vált egész Britanniában, s a társaság hatása a szigeteken kívül a messzi Szentpétervár zártkörú klubjain is megmutatkozott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
