Arany idők voltak a tragikus sorsú Teleki László gyermekévei
2022. október 21. 15:35 Múlt-kor
Teleki László, a 19. század egyik legismertebb közéleti szereplője nevezte arany időknek gyermekéveit. De vajon miért? Erre keresi a választ legújabb könyvében (Arany idők. Eszmék és emberek gróf Teleki László neveltetésében) Fábri Anna a gyermek Teleki László naplójegyzékeinek, apja nevelési iránymutatásait taglaló pedagógiai munkájának, valamint a család számtalan kiadatlan leveleinek, iratainak és emlékezéseinek vizsgálatával. A gazdagon illusztrált kötet hűen idézi meg a kor, és benne a Teleki család nevelési elveit, gyakorlatát, izgalmasan bemutatva a kis „Latzi” nevelődésének legfontosabb helyszíneit: a korabeli Szirákot, Pestet és Göttingent, gyermekjátékokat és színházakat, családtagokat és tanárokat.
Az Arany idők tulajdonképpen egy konferenciának köszönheti megszületését, mint ahogy azt a könyv előszavából is megtudhatjuk: az akkor elhangozott, Teleki László neveltetése című előadása ébresztette rá az irodalomtörténészt arra, hogy a tragikus sorsú politikus neveléséről fennmaradt két legfontosabb forrás kiválóan alkalmas arra, hogy két nézőpont: a korabeli pedagógiai irodalom és egy konkrét személy nevelés-nevelődési problémáit összekapcsolja.
Az egyik forrás tulajdonképpen magának az édesapának az útmutatása fiai nevelője számára, és Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1769] címet viseli. Már az értekezés megírásának a szándéka is felhívja a figyelmet a Teleki család neveléssel kapcsolatos stratégiai elképzeléseire: a mintegy 15 évet átölelő, aprólékosan kidolgozott nevelési terv sem az anyagi, sem a szellemi erőforrások felhasználását nem sajnálja a gyermekek majdani társadalmi szerepvállalásának elérése érdekében.
A gróf írása egyszerre képezi le a 18. század végi nevelési elvekről való általános elképzeléseket és konkrét gyakorlatokat, valamint mutatja be az átlagosnak vagy tipikusnak közel sem nevezhető erdélyi arisztokrata sajátos gondolkodásmódját. Aprólékosan felépített munkájában ily módon jelenik meg egymás mellett a higiénia és jellem, az étkezés és a fegyelem, vagy éppen az öltözködés és a vallási érzület.
A kötet másik fontos forrása A Latzi Jegyzőkönyve, amelynek szerzője nem más, mint a gyermek Teleki László (1811–1861), akinek 1821–22-ből származó feljegyzéseit tartalmazza a naplótöredék. A mintegy harminc hét eseményeit taglaló írásban sajátos hangvétellel, egy 11 éves kisfiú szemüvegén keresztül jelenik meg falu és város, családtagok, nevelők, vendégek, olvasmányok, tanórák és színházi események.
Bár a könyv fókuszában Teleki László neveltetése áll, tágabb dimenzióit tekintve magával a családdal is bőségesen foglalkozik. A Kazinczy, Bod Péter vagy Bajza József által leginkább kultúrateremtőként és a tudományos szcénát felvirágoztató családként bemutatott erdélyi Teleki család házasságaik és pozícióik révén újra és újra megerősítették helyzetüket a magyarországi arisztokrata körökben.
A kötet közülük is leginkább az utókor által szinte elfeledett egykori mecénásról és kultúrpolitikusról, Teleki III. Lászlóról (1764–1821) és fiairól, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöki tisztét betöltő Józsefről (1790–1855) és a legkisebb fiúról, Lászlóról szól, akinek politikai pályája, tragikus sorsa és öngyilkossága ma már széles körben ismert és gazdagon dokumentált.
Teleki László naplójának első fele a család sziráki kastélyában keletkezett. Érdekesség, hogy éppen a napló keletkezésének az évében, 1821-ben elhunyt apját csak egyszer említi írásában, igaz mély és őszinte érzésekkel: „Két fertály háromra ebédeltünk, azután eszembe jutott Édes papa halála és sirtam.”
A festői nógrádi dombok ölelésében található kastélyban a kis „Latzit” a következő társaság vette körül: édesanyja, akit naplójában „Édes mamának” szólít, húga Auguszta, egy nevelő és egy nevelőnő, egy dajka, „Kári néni”, édesanyja unokatestvére, és persze a kastély kiszolgálószemélyzete. A család jellemző módon a nyarakat töltötte Szirákon, az őszi-téli hónapokra beköltöztek Pestre, a Szervita téren álló palotájukba.
Teleki László 1861-ben
Fábri Anna kilenc évig készülő könyve minden időt, türelmet és fáradságot megért. Az igényesen szerkesztett és gazdagon illusztrált kötet közérthetősége és olvasmányossága mellett hitelesen, a tudományosság magas fokán tárja fel a Teleki családot körülölelő pedagógiai légkört, valamint az apák és fiúk viszonyát a család korai genealógiája során. Mindemellett széles teret nyújt a Teleki fiúk nevelőinek, és azok elveinek, eredményeinek és a göttingeni tanulmányok bemutatásának, és nem utolsó sorban részletgazdagon foglalkozik a korabeli gyermekkor szocializációjának legfontosabb színtereivel, a családdal, a játékkal, a vallásos neveléssel, a színházzal és erkölcsi neveléssel.
Fábri Anna: Arany idők. Eszmék és emberek gróf Teleki László neveltetésében, Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2022. 357. o.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
