Reformjavaslatai visszhangra találtak, elkerülte az eretnekek tragikus sorsát Kálvin János

2021. július 10. 17:18 MTI

A franciaországi Noyonban született 1509. július 10-én. Ügyvéd apja papnak szánta, s 1523-ban a párizsi egyetemre küldte bölcsészetet és teológiát tanulni. Kálvin inkább ügyvéd akart lenni, s 1533-ban jogi doktorátust szerzett. Hatottak rá a humanizmus eszméi, Erasmus művei, megtanult görögül is, hogy eredetiben tanulmányozhassa az Újszövetséget.

Európa ekkoriban a reformáció lázában égett, Kálvin is megismerkedett Luther és a francia vallásreformátor, Jacques Lefévre tanaival.

Párizsban 1534-ben kenyértörésre került sor a katolikusok konzervatív és reformista irányzata között, s végül a megújulást követelőket eretneknek minősítették. Kálvin, aki a protestáns, de türelmes Bázelben talált menedékre, elfordult a katolicizmustól, és írni kezdte főműve, az Institutio Christianae religionis (A keresztény vallás rendszere) első változatát.

A szerzőjének nagy hírnevet szerző könyv 1536-ben jelent meg, a későbbi kiadások során egyre bővült, és a protestantizmus összefoglalásává vált. (Magyarra először Szenczi Molnár Albert fordította le 1624-ben.) Az 1559-ben latinul kiadott végleges változat napjainkban is fontos szerepet tölt be a protestáns teológiában.

Kálvint Genfben jártakor az ottani reformátor, Guillaume Farel felkérte, segítsen neki a hit terjesztésében. Kálvin hiába volt kiváló szónok, briliáns teológus, szigorú katekizmusa és hittételei miatt a genfi polgárok felléptek ellene, s végül 1538-ban a városi tanács száműzte.

Ezután egy ideig Strasbourgban a francia protestáns menekültek lelkésze lett, itt adta ki Szent Pál rómaiakhoz írt leveléhez fűzött kommentárjait. 1540-ben megnősült, holland származású felesége négy gyermeket szült, mindegyikük csecsemőkorban meghalt.

A genfiek 1541-ben ismét Kálvin segítségét kérték, miután Róma a várost a katolikus egyházhoz való visszatérésre szólította fel. Ő csak azután tért vissza, hogy elfogadták az egyházi szervezet átalakítását szorgalmazó reformjait. Létrehozta a világi tanácstól független egyháztanácsot (konzisztórium), amely 9 lelkészből és 12 világi tagból állt.

Szigorúan a bibliai-igei alapokra épülő egyházi rendtartásának elemeit (csecsemőkeresztség, úrvacsora, presbitériumi hatalomgyakorlás, gyülekezeti tagok egyenlősége) később a református és presbiteriánus egyházak beépítették szabályzatukba.

Kálvin genfi évei alatt teológus professzor, prédikátor, egyházi vezető, iskolai felügyelő volt egyszerre, kiterjedt levelezést folytatott, könyveket írt. A reformáció egyik szellemi vezetőjeként templomi használatra javasolta a zsoltárokat, írásai fontos szerepet játszottak a francia irodalmi nyelv kialakulásában. A lelkészek és világi vezetők képzésére létrehozta a Genfi Akadémiát, a várost irodalmi központtá tette.

Gazdaságetikai kérdésekben is állást foglalt, mértékletes kamatgazdálkodást javasolt, a szegénység leküzdésére kórházat, árvaházat, szegényházat alapított. Ugyanakkor puritanizmusa (a kártyázás, kocsma, tánc betiltása), az egyházi fegyelem, az erkölcsi ügyekbe való beleszólás az alsóbb rétegekben ellenszenvet is kiváltott.

Ellentmondásos a szerepe a spanyol orvos és teológus, Szervét Mihály perében, akit Genfben a Szentháromság tagadása miatt 1553-ban megégettek.

Kálvin teológiai reformjának legfontosabb gondolata Jézus Krisztus személyének középpontba állítása volt, akinek megismerése tanítása szerint egyedül a Szentírás (Sola Scriptura), a szuverén Isten kijelentése által lehetséges. Az Ószövetség és Újszövetség szorosan egymásra épül, mindkettő Jézus Krisztusról, az isteni kegyelemről, Istennek az emberrel kötött szövetségéről szól.

Célja az volt, hogy humanista módszerekkel feltárja a kereszténység eredeti, bibliai értelmét. Kálvin átvette Luther tanait az eredendő bűnről, a Szentírás és az isteni kegyelem fontosságáról, a hit általi megigazulásról, az eleve elrendelésről, ám Luthernél közelebb állt a régi egyházhoz, a papok tekintélyét vallotta a hívők felett.

A politikában konzervatív volt, a hatalom iránti engedelmességet hirdette, a monarchiánál a köztársaságot mégis többre tartotta. Az államtól nemcsak rendet várt, de a társadalom jólétével való törődést is, vezetése alatt Genf más egyházak modellje lett; rendszerét és a református egyházat kálvinizmus néven is szokás emlegetni. Azzal is hatott a nyugati kultúrára, hogy etikája ideológiai alapot biztosított a kapitalizmus fejlődéséhez.

Kálvin óriási hatást gyakorolt Európára, a hugenották 1559. évi első zsinatán az ő hit- és egyházigazgatási elveit fogadták el. Irodalmi hagyatéka vallástörténeti jelentősége mellett a klasszikus francia nyelv remekei közé tartozik.

Mintegy háromezer prédikációja maradt fenn. Hitvitázó pamfletjeivel Európa-szerte műfajt teremtett. Anglia, Skócia, Hollandia, Észak-Amerika, Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarország református egyházai Kálvin elvei szerint jöttek létre.

Kálvin tuberkulózisban szenvedett és több más kór is kínozta, puritán életmódja, a túlzott böjtölés miatt állandó fejfájás is gyötörte. 1564. május 27-én hunyt el, végrendelete szerint Genfben jeltelen sírban temették el, feltételezett nyughelyén emléktábla áll.