Vadregényes vízpart, horgásztanyák, strandolók, sportolók: a Kopaszi-gát 20. századi pillanatai
2021. április 9. 15:49 Múlt-kor
Közpark, hajókikötő, Budapest belvárosának déli kapuja. A Déli összekötő vasúti híd lábánál 900 méter hosszan a Dunába nyúló Kopaszi-gát a mai XI. kerület egyik legértékesebb zöldterülete. A Fortepan képein a Kopaszi-gát múlt százada elevenedik fel.
A Kopaszi-gát a pesti árvizek hatására megindult folyamszabályozás eredményeként 1880-1885 között keletkezett. A Duna kiszélesedő medréből kiemelkedő zátonyokon elakadt a zajló jég és jégtorlaszok jöttek létre, ami elzárta a víz útját, és megakadályozta a tavaszi jég levonulását, nyomában jeges árvizek pusztítottak.
A magyar kormány a kiegyezés után láthatott hozzá Dél-Buda Duna-partjának feltöltéséhez, 1880 körül kialakult a Lágymányosi tó, benne a Kopaszi zátonnyal. A Duna-szakasz szűkítése során megépített, a folyómedret a Lágymányosi-öböltől elválasztotó gát nevét a homokos fövennyel borított, növényzet nélküli Kopasz-zátonyról kapta.
A területre úgy látszott, nagy hatással lesz Somossy/Singer Károly beruházása, aki az 1896-os millenniumi ünnepségekre Konstantinápoly néven vigalmi negyedet nyitott: török kávéházak, minaretek, dzsámik sokasága nőtt ki a földből. A grandiózus tervek azonban hamar összeomlottak, alig két hónap alatt csődbe jutott a vállalkozás, és az épületek is eltűntek.
A mesterségesen kialakított és hamar burjánzó természeti területre csónakházak, kisvendéglők, üdülők épültek. Az 1930-as években folytatódott a lágymányosi Duna-part feltöltése, ami egészen az 1950-es évekig eltartott. A Kopaszi-gát a vízisport rajongói, a strandolni és horgászni vágyók egyik kedvelt helyévé vált. 1957-ben megalakult a BHG Búvár Klub, 1961-ben pedig a Spartacus – ma Lágymányosi – Kajak-Kenu Egyesület. A szocialista iparosítás következtében azonban az öböl túloldalán ipari terület létesült, ami nem tett jót a természeti környezet megóvásának.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
