Napjainkban is viták tárgya a szabadkőművesek szerepe a francia forradalom kirobbantásában
2021. február 8. 17:22 Múlt-kor
„A francia forradalomban minden – ideértve a legszörnyűbb gaztetteket is – előre kigondolt, megtervezett, kikombinált, eldöntött és megpecsételt volt. Mindent a legalávalóbb gazság okozott, amelyet olyan emberek hajtottak végre, akik már hosszú ideje szőtték az összeesküvés szálait titkos társaságok kebelében” – írta 1797-ben a korábbi jezsuita szerzetes, Augustin Barruel abbé. A történelmi összeesküvés-elméletek egyik első „mestere” jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a szabadkőműves mozgalom hosszú évtizedeken át a francia forradalom kirobbantásáért felelős, destruktív, ördögi szervezetként maradjon meg a köztudatban.
Jézus Krisztus, a szabadkőműves
Az idők folyamán számtalan teória született a társaság eredetét illetően, melyeknek túlnyomó többsége a fantázia szüleménye. Egyesek szerint a szabadkőművesek története Noéig vezethető vissza, de van, aki olyan történelmi személyiségekkel is kapcsolatba hozta a szervezetet, mint Mózes, Szolón, Zarathustra, vagy Mihály arkangyal. Sőt, egy elmélet szerint Jézus Krisztus is szabadkőműves volt, de még a legalsó, inas fokozatot sem szerezte meg.
James Anderson protestáns tiszteletes 1723-ban megjelent munkája, a szabadkőművesség alapokmányának tekintett The Constitutions of the Free-Masons című művében Ádámot nevezi meg a mozgalom atyjaként. A Bédarride testvérek pedig még ennél is tovább mentek: egyenesen Istennel hozták összefüggésbe a szabadkőművesség megalapítását.
Manapság a történészek már annak a hagyományos, évszázadokon keresztül fennálló felfogásnak a helyességét is vitatják, amely szerint a szervezkedés közvetlen kapcsolatban állt a hatalmas katedrálisokat megépítő középkori kőművesek mesterségével, vagyis az ún. operatív kőművességgel. Tény azonban, hogy a mozgalom szimbólumai, rítusai, valamint kifejezéskészlete tőlük eredeztethetők.
A középkori angliai és skóciai kőművesek az építési területen állították fel ideiglenes szállásukat, amelyet páholy néven emlegettek. A nagyszabású építkezéseken dolgozó kőművesek a kézművesek felső rétegéhez tartoztak, és különböző kiváltságokat élveztek. A mesterek hatalmas szaktudással rendelkeztek, amelyhez a laikusok nem férhettek hozzá, így a titokzatosság légkörében folytatták tevékenységüket. Az építkezések során felhasznált terméskövet „freestone”-nak, vagyis „szabad kőnek”, az ezzel az építőanyaggal dolgozókat pedig szabadkőművesnek nevezték. A titulus kizárólag a legkiválóbb mestereket illette meg.
A kőművesek mindenhol nemesi pártfogásban részesültek és a társadalom nagy tekintélyű, megbecsült tagjainak számítottak. Arisztokrata urak versengtek a kegyeikért, és az újkor hajnalán már maguk is a páholyok tagjaivá válhattak, ahol felfedezhették a szakma titkos fortélyait. Miután a páholyoknak egyre több nem-kőműves tagja lett, és az építészet helyett az eszmék és a filozófia határozták meg a páholyok tevékenységét, a 18. századra az operatív helyett az ún. spekulatív szabadkőművesség vált meghatározóvá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
