„Abban mind a hárman megegyezünk, hogy meglehetősen szemtelenek és könnyelműek vagyunk” – Titkos napló a Práter utcából
2021. december 29. 14:15 Múlt-kor
Nyomozzunk együtt a három Grácia után! Aki bármilyen információval rendelkezik a cikkben szereplő barátnők valamelyikéről, írjon nekünk az [email protected] címre! 1940. október 11-én három budapesti diáklány ünnepélyes fogadalmat tett egymásnak: korábbi csalódást keltő kísérleteik dacára ismét naplót fognak vezetni. Csorba Zsuzsanna, Mihály Irén és nemes Szőllősy Klára ekkor a Zrínyi Ilona Leánygimnázium VII. A) osztályának növendékei voltak. Bár „vér nélküli szerződésükben” kikötötték, hogy „naplónkat a leglehetetlenebb helyre eldugjuk, nehogy avatatlan kezekbe kerüljön”, Irén feljegyzései végül mégis napvilágot láttak. Így lehet most abban a szerencsében részünk, hogy segítségükkel bepillanthatunk az 1940-es évek gimnazistáinak hétköznapjaiba, mindennapi küzdelmeibe, apró örömeibe és bánataiba, melyek mögött azonban halványan felsejlik a világháború közelgő vihara is.
A barátnőket – vagy ahogy környezetük, még a tanári kar is hivatkozott csoportjukra, a „Triumvirátust” – Irén élénk humorral, kamaszos (ön)iróniával mutatja be a kilencven oldalas napló első lapjain. Többször megemlíti, hogy kizárólag a rossz tulajdonságaikat fogja felsorolni, mert „ha a jókról is beszélnénk, akkor kevés lenne ez az egész füzet”: így pusztán olyasmit tudunk meg róluk, hogy Zsuzsó kedélyes, de alapvetően komoly jellem, aki csak akkor vidul fel, ha két barátnője társaságában van, egyébként pedig újságírónak készül („Hát én ez ellen tiltakozom előre is a magyar újságolvasó társadalom nevében!”); hogy Klári művészi ambíciókat dédelget, készült már operaénekesnőnek, táncosnőnek, színésznőnek, most pedig épp a rajzolás foglalkoztatja („Reszkess, Michelangelo, Raffael, és a többiek!”).
Irén szintén a rajz iránt rajong (bár Klári mellett „ szerény tehetsége” eltörpül), illetve rengeteget zongorázik, „amivel előbb-utóbb a sírba viszem vagy legalább is a zongora eladására kényszerítem jó szüleimet”. Irén saját képességeiről szóló csúfondáros nyilatkozatára rácáfolnak a bejegyzések közé készült rajzai. Ezeken a lányok iskolapadban, az Operában, önképzőkörön, franciavers-tanulás közben láthatóak, természetesen mindig az alkalomhoz illő, részletesen ábrázolt öltözékben.
A naplóbejegyzések központjában az iskolai élet áll, annak minden szépségével és nehézségével együtt. A számtan például Irén tanúsága szerint akkoriban is a legkomolyabb megpróbáltatások közé számított: „Szörnyű lehetetlen dolgok jöttek ki. Nekem pl. diferenciának kijött több mint 8 millió, Zsuzsa szörnyű törteket kapott, Klári pedig vagy egy félórai számolás után […] azt kapta d-re, hogy d=d-vel.”
Olvashatunk feleletekről, amely során a három grácia sűrűn „beszed” egy-egy négyest (akkoriban a legrosszabb érdemjegyet), nyilvánvalóan nem saját felkészületlenségük, mint inkább az alkalmatlan segítők okán („Klári nem jól értette és leszólt nekem, hogy mondd hangosan! – de hát ez már orcátlanság volt! Ferike néni [Bosányi Franciska tanárnő, az osztályfőnökük – a szerk.] észre is vette…”).
Végig követhetünk egy zeneakadémiai estet, ahol a Klári által meghívott joghallgató, László („…akinek mellesleg 200 holdja van. Hogy hol? – Isten tudja, lehet, hogy a holdban!”) a lányok csipkelődései miatt igen hamar búcsút vesz tőlük.
Kísérhetjük a lányokat hazafelé vezető utjaikon, amelyek a lányok könnyelműsége nyomán („Értsd könnyelműség alatt azt, hogy ha van 10 fillérünk, […] akkor azon biztos valami nyalánkságot veszünk.”) sokszor a cukorüzlet felé kerülnek, hogy aztán a Triumvirátus váratlanul történelmi események közepette találja magát:
„Útközben rengeteg egyetemistával találkoztunk, akik tüntettek a román követség előtt. […] Végre is egy sarkon megálltunk, és vártuk a fejleményeket. Egyszer csak odajön egy marcona zsaru és azonnali távozásra szólított fel minket. Belőlünk persze minden jó kedv elpárolgott, és gyorsan elsipirceltünk.”
(1940. október 11-én az erdélyi magyarság Románia általi üldöztetése ellen tüntetett az egyetemista fiatalság Budapesten. A Trefort-kertben gyülekező tömeg a Szabadság térre, az Irredenta szoborcsoport Kelet című, Erdélyt jelképező szobrához vonult, majd onnan a német és olasz követségek elé. A román követség ekkoriban a józsefvárosi Horánszky utca 15. alatt volt, néhány saroknyira a Trefort-kerttől, és kicsivel messzebb a Práter utcától, ahova a lányok iskolába jártak.)
A teleírt Centrum márkájú füzet utolsó lapjai 1941. május 20-ának történéseit örökítik meg. Nem tudni, Irén kezdett-e új füzetet: a bejegyzés sem folytatásra, sem lezárásra nem utal. Ha volt is újabb naplókötet, az valahol elmaradt ettől az elsőtől. Klári még szerepel egy későbbi sajtóhírben: 1944. február 19-én a Ludovika Akadémia kápolnájában feleségül ment dr. Tószegi Imre állatorvos főhadnagyhoz. Amennyiben valaki ráismer a Triumvirátus valamelyik tagjában rokonára, családi barátjára, kérjük, jelentkezzen, és ossza meg velünk, amit a három grácia további sorsáról tud!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
