Varangyhányással gyógyította volna Newton a pestist

2020. június 15. 14:33 Múlt-kor

Isaac Newton a húszas évei elején járt, amikor 1665-ben kitört a nagy angliai pestisjárvány. A híres cambridge-i Trinity College hallgatója volt ekkor, ám e vészterhes hónapokban hazaköltözött az egyetemvárostól mintegy 90 kilométerre északnyugatra lévő Woolsthorpe-i családi birtokra. Newton – és így az emberiség – paradox módon sokat köszönhet a gyilkos kórnak.

A tudóspalántának kifejezetten jót tett, hogy nem professzorai mutattak irányt neki, hanem ő fedezte fel a természettudomány rejtelmeit. Nem véletlen, hogy a következő évet általában Newton „Annus Mirabilisaként” szokták emlegetni, mivel ekkoriban fogalmazódott meg benne többek között a gravitációs vonzás, a mozgástörvények, valamint a differenciálszámítás gondolata.

Az 1665-1666-os pestisjárvány idején London lakosságának negyede hunyt el. Ez volt a fekete halál egyik utolsó nagy támadása az öreg kontinens ellen. Newton 1667-ben tért vissza Cambridge-be, és korántsem üres kézzel. Eredményeinek köszönhetően hat hónapon belül egyetemi tanár lett, két évvel később pedig professzorrá nevezték ki.

Newtont ugyanakkor a világát gyökerestül felforgató pestis gyógyítása is kifejezetten érdekelte, tulajdonképpen a megszállottja lett. Egyik írásában átvette Jan Baptist Van Helmont flamand orvos „Tumulus Pestis” (A pestis sírja) című, akkoriban alapműnek számító, a kór jellegzetességeit, okait leíró kötetéből, hogy a pestis halált hozó betegségét célszerű varangyhányásból, valamint az elhalálozott kétéltű bedarálásából kevert gyógyhatásúnak mondott, ám valójában természetesen teljesen hatástalan készítménnyel kezelni. (A gázok felfedezőjének tartott, a kémiát az alkímiától elválasztó Jan Baptist Van Helmont egyébként 1605-ben orvosként dolgozott Antwerpenben, amikor kitört a pestis, így közelről láthatta annak pusztítását.)

Ma már csupán megmosolyogjuk az ehhez hasonló, korabeli praktikákat, ám vegyük figyelembe, hogy ezt követően még két évszázadnak kellett eltelnie, mire a tudósok felfedezték a baktériumokat, amelyek a pestist is okozzák.

Varangyakasztás

A Bonham aukciósház online árverésén végül 81 325 dollárért (több mint 24 millió forintért) elkelt dokumentumban Newton pontosan leírta, miként kell előállítani a szert. Először is fogni kell egy varangyosbékát, amelyet a lábainál fogva célszerű felakasztani a kéményben három napra. A kétéltű hányását – amely várhatóan tele lesz rovarokkal – fel kell fogni egy sárga viaszt tartalmazó edényben. Az időközben megdöglött varangyot porrá kell zúzni, majd az így kapott békaport bele kell keverni a hányásba, a masszát pedig a testre kenni, ami Newton szerint „kiszívja” a pestist. Ha valamiért esetleg nem használna, a fizikus a drágakövekből készült amuletteket ajánlja. Értekezésében egyébként azt is leírja, hogy érdemes elkerülni a pestissel fertőzött helyeket.

A fizikus korában számos ehhez hasonló, állítólagos gyógymód volt ismert a világban, pandémiák esetén pedig számuk megsokszorozódott. Jó példa erre a mostani koronavírus-járvány idején az a – főként Iránban elterjedt – szóbeszéd, miszerint a mérgező metil-alkohol a legjobb gyógyszer a kórra.

Newton bizarr varangyjegyzeteit is tartalmazó írásait 1727-es halálát követően unokahúga, Catherine Conduitt örökölte meg, ezt követően 145 éven át családi tulajdonban maradt a felbecsülhetetlen értékű archívum, majd 1872-ben az egyik leszármazott, Isaac Newton Wallop, Portsmouth ötödik earlje a Trinity College-nak adományozta.

Az egyetem végül csak a matematikai, fizikai, valamint az egyéb természettudományos értékű munkáit tartotta meg, a többit – úgymint az alkímiával, teológiával, filozófiával  vagy kétes orvostudománnyal foglalkozó dokumentumokat – 1936-ban árverésre bocsátotta. Így került egy magángyűjtőhöz a varangyhányásos recept is, amely több mint hét évtizedre eltűnt a nyilvánosság elől, ám most újra a figyelem középpontjába került.