Az őslakosok technológiájával voltak kénytelenek pótolni fegyverzetüket a konkvisztádorok
2020. április 8. 17:14 Múlt-kor
A 16. század elején a mai Mexikó és Közép-Amerika területére érkező spanyol seregek ugyan jóval modernebb fegyverzettel rendelkeztek, mint az őslakosok, arzenáljuk fogyó eszközeinek pótlását azonban nem tudták megoldani.
Egy nemzetközi kutatócsoport által a Latin American Antiquity című tudományos szaklapban megjelentetett tanulmányban összegzi a mexikói Guerrero államban található El Manchónnál feltárt régészeti lelőhelyek, valamint a helyiek ismereteiből és az itt fellelhető levéltári forrásokból szerzett információt.
Ezek mind alátámasztják azt, hogy a bronz tüzérség szűkében lévő spanyolok üzleteléssel, vesztegetéssel, és erőszakkal együttműködésre bírták a helyi őslakosságot, hogy hozzáférjenek különleges fémmegmunkálási tudásukhoz.
„A dokumentumokból kiderül, hogy az európaiak rájöttek, csak úgy fognak tudni rezet önteni, ha együttműködnek az őslakosokkal, akik már csinálták” – mondta el a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) régésze, Dorothy Hosler. „Üzletet kellett kötniük az őslakos öntőkkel.”
Portugáliából és Spanyolországból is került már elő korábban levéltári anyag, amely erre a tényállásra utalt, most azonban a mexikói helyszínen a kutatók régészeti nyomát is megtalálták a különös együttműködésnek: a konkvisztádorok korára datálható „hibrid” olvasztókazánokra bukkantak, amelyek európai és közép-amerikai jellemzőket ötvöznek.
A kutatók szerint a hódításban részt vevő spanyolok a 16. század elején már nem rendelkeztek közvetlen ismeretekkel a rézöntésről, mivel Spanyolországban már nem volt széles körben elterjedt. Kapóra jött, hogy technológiailag fejletlenebb ellenségeiktől meríthettek tudást.
A Spanyolországba ekkoriban visszaküldött jelentésekben le is írták a gyarmatokon bevett új fémmegmunkálási eljárásokat, amelyek során az őslakosok eszközeit ötvözték az európai jellegű fújtatókkal és kohókkal.
„Az El Manchónnál talált régészeti bizonyíték egyedülálló példával szolgál” – írják a kutatók a tanulmányban: „egy kézzel működtetett fujtató-megoldással, amelynek segítségével hosszú időre meg tudták növelni a réztermelést.”
Habár ez az egyetlen létező példánya ennek a megoldásnak, egy hasonlóról készült régi rajz megtalálható egy helyi múzeumban is.
Hosler elmondása szerint épp emiatt olyan érdekes: „Egyszerre voltunk képesek használni a hagyományos régészet módszereit, az anyagelemzés adatait, és a néprajzi adatokat is” – mondta.
A különös helyzet legalább egy, de akár két évszázadon át is fennállhatott: a gyarmatosító spanyolok a meghódított őslakos bányászokra, építőkre és kohókezelőkre voltak utalva tüzérségük előállításához.
„Nyugat-Mexikóban már létezett a tudás, amely az ötvözetek előállításához szükséges volt” – írja a tanulmány. „Ami igazán nagyot változott, az a rézelőállítás mennyisége volt, ezt az európai fújtatók bevezetése tette lehetővé.”
„Csupán elképzelni tudjuk, mekkora lelki törést okozhatott az őslakosok körében, amikor a rezet és más fémeket, amelyeket addig isteni, természetfeletti anyagoknak tartottak, fegyverek és pénz előállítására használták fel – ugyanazon fegyverekhez, amelyekkel elnyomták őket” – zárták gondolatmenetüket a kutatók.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
