Villámcsapások jelezték, hogy az inkák istenei elfogadták a gyermekáldozatokat
2019. szeptember 30. 09:51 Múlt-kor
Az Andok hegyvidékén előkerült inka gyermekáldozatokon végzett kutatás új információval szolgált a szakértők számára azzal kapcsolatban, miként végezték az inka kori őslakosok e kegyetlen gyakorlatot, illetve magukról az áldozatokról is több mindent árult el. A kutatók arra a következtetésre jutottak, az áldozatokat azzal a szándékkal helyezték el a vulkanikus hegység magas pontjain kialakított kőemelvényeken, hogy villámcsapás érje őket. A villámcsapás bekövetkezte vagy elmaradása jelezhette az inkák hite szerint, hogy az áldozatot elfogadták-e az istenek, avagy sem.
„Az inkák hite szerint az az ember, akit villámcsapás ért, nagy kegyben részesült – az istenek érdeklődést tanúsítottak iránta” – mondta el Dagmara Socha, a Varsói Egyetem bioarcheológusa.
A kutatás során a tudósok hat gyermekáldozat maradványait vizsgálták meg, akiket két kihalt vulkáni csúcson, az Ampatón és a Pichu Pichun helyeztek el az inka korban.
Az elemek által változó mértékben konzervált maradványokat évtizedekkel ezelőtt fedezte fel Dr. Johan Reinhard amerikai antropológus. Az értékes leletekben való károkozást elkerülendő, a kutatók a legmodernebb röntgenes és 3D-feltérképezéses technológiákat alkalmazták a feladatra.
A tanulmány szerzői, Dagmara Socha a Varsói Egyetemről és Rudi Perea Chávez, a perui Areqipában található Santa Maria Katolikus Egyetemhez tartozó Andoki Szentélyek Múzeumának (Museo Santuarios Andinos) igazgatója több arra utaló jelet is találtak, hogy a gyermekáldozatokba villám csapott.
A mintegy 500 évvel ezelőtt feláldozott gyermekek maradványai közül több lágy testszövetein és ruházatán égésnyomok voltak kivehetők, míg a kőemelvényeken, ahová elhelyezték őket, szintén többszöri villámcsapások nyomait fedezték fel – némelyik áldozati helyszín körül a talaj a sorozatos elektromos kisülések következtében kristályosodott.
Socha és Perea a gyermekek eredetére utaló nyomokat is találtak. Az egyik lány áldozat, akit a kutatók a „villámlány” becenévvel illettek, szándékos koponyatorzítással elnyújtott fejjel rendelkezett – a koponyatorzítás gyakorlata elterjedt volt a tengerpart menti inka közösségek körében, a hegyvidékieknél azonban nem.
A kutatók a „villámlány” fogzománcában is rendellenességeket fedeztek fel, amelyekből arra következtettek, hogy vagy éhezett, vagy valamilyen – igen komoly – stressznek volt kitéve fejlődése során, valószínűleg hároméves kora körül.
„Feltételezem, hogy akkoriban vették el a lányt szüleitől és hozták Cuzcóba, az Inka Birodalom fővárosába, ahol további három éven keresztül készítették elő a vulkán tetején történő feláldozására” – mondta el Socha.
Néhány korábbi kutatás, amelyben a tudósok a gyermekáldozatok hajából vett mintákat vizsgáltak ugyancsak afelé mutatott, hogy az áldozatokat több évvel előbb kiválasztották, és felhizlalták őket haláluk előtt.
A hajminták izotópos vizsgálata emellett azt is kimutatta, hogy a gyermekeket alkohollal és kokacserjével (a kokain alapanyaga) kábították el, mielőtt megölték őket. Az egyik mumifikálódott gyermekáldozatnak, akit a tudomány a „llullaillacói hajadon” néven ismer, a szájában is találtak kokacserje-maradványokat.
Az inkák hite szerint a család számára óriási megtiszteltetés volt, ha egy gyermeküket feláldozták. Továbbra is kérdés azonban, pontosan mi alapján választották ki az áldozatokat. Socha szerint „bizonyosan rendelkezniük kellett valamilyen kiemelkedő tulajdonsággal, például szépséggel vagy megfelelő származással.”
A kutatópáros további vizsgálatokat tervez végrehajtani a gyermekek maradványain, amelyeket különleges mélyhűtéses körülmények között tárolnak az Andoki Szentélyek Múzeumában. Tervben van többek között a fogaikból vett minták elemzése, amely étrendjük és származási helyük pontosabb meghatározását tenné lehetővé, valamivel több fényt vetve ezekre az elveszett életekre.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
