Szinte teljesen ép reneszánsz kori hajót találtak a Balti-tenger mélyén

2019. július 23. 18:26 Múlt-kor

A Balti-tenger 500 éven át rejtegette ezt a magas felépítésű, jellegzetesen reneszánsz kori hajót. Akkoriban, amikor ez a hajó elsüllyedt, Kolumbusz éppen az Újvilágot fedezte fel igen hasonló hajók fedélzetén, az ő flottájával ellentétben azonban ez a hajó a jeges balti vizekben kiválóan fennmaradt.

Létezésének első nyomára még 2009-ben bukkantak, amikor a Svéd Tengeri Hivatal szonáros felmérése rögzített egy azonosítatlan tárgyat a tengerfenéken. Idén év elején aztán egy tengeri földgázvezeték lehetséges útvonalát felmérő társaság robotkamerája egyszer csak rábukkant a különleges leletre, amelyről csak annyit lehetett tudni, hogy ismeretlen hajóroncs.

Márciusban egy nemzetközi tudóscsoport két robotot is leeresztett a tengerfenékre, hogy jobban megvizsgálják és dokumentálni tudják a roncsot. Ekkor derült ki, mivel is állnak pontosan szemben.

„Egészen elképesztő” – mondta Rodrigo Pacheco-Ruiz, az angliai Southamptoni Egyetem tengeri régésze, az akció vezetője. „Egy kicsit még mindig a hatása alatt vagyunk.”

A jéghideg mélyben alacsonyabb a víz oxigéntartalma, ez pedig távol tartja azt a számtalan különféle élőlényt, amely jellemzően hamar elkezdi lebontani a fából készült hajókat. Több évszázad elteltével előfordulhat, hogy szinte semmi sem marad, teljességgel eggyé válik a roncs a tengerfenékkel.

A kutatók hétfőn jelentették be a nyilvánosság előtt felfedezésüket. A tapasztalt szakemberekből és több doktori hallgatóból álló csapat nem csupán a hajó teljes fedélzetét, de árbocait és még némi kötélzetet is épen talált. A fedélzeten még egy kisebb csónak is megmaradt a fő árbocnak támasztva, ez a nagy, magas hajó és a szárazföld közötti közlekedést szolgálhatta a legénység számára.

Más ritka tárgyak is jól kivehetőek a fél évezredes roncson, köztük egy fenékvízpumpa és egy úgynevezett gugora, azaz egy nagyméretű csörlő, amely hosszú kötelek feltekerésére szolgál. A hajó horgonya is látszott, ez alapján tudták a kutatók a 15. század végére, illetve a 16. század elejére datálni a roncsot – mondta el Dr. Pacheco-Ruiz.

A kutatók szerint a hajó valószínűleg kereskedőhajó lehetett, nem pedig hadihajó, azonban rendelkezett néhány kisebb fedélzeti ágyúval is, ami jól tükrözi a korabeli viszonyokat. Dr. Pacheco-Ruiz elmondta, a hajó 16-18 méter hosszú lehet, ami nagyjából megfelel a hasonló, korabeli hajók méretének.

Kolumbusz zászlóshajója, a Santa Maria például a források szerint 19 méter hosszú lehetett, míg társai, a Niña és a Pinta a 15 méterhez állhattak közelebb. A spanyol feljegyzések szerint a Santa Maria személyzete 52 főt tett ki, míg a másik két hajón 18-18 ember volt.

Az elveszett balti hajó neve és eredete egyáltalán nem ismertek, a régészcsapat egyelőre az Okänt Skepp („Ismeretlen Hajó” svéd nyelven) névvel illeti. Dr. Pacheco-Ruiz és társai szándékosan titokban igyekeznek tartani pontos helyét, hogy ne bátorítsák a kincsvadászokat.

A csoport tervezi visszatérését a Balti-tengerre, elsősorban a hajó egy deszkáját szeretnék kiemelni és vizsgálat céljából elszállítani. Laboratóriumi elemzéssel ugyanis még a rendkívül régi fa esetében is éves pontossággal meg lehet határozni az emberi feldolgozás időpontját, ez pedig nagy segítség lenne annak megállapításában, mikor és hol épült és tették először vízre.

Az expedíció a Southamptoni Egyetem Tengeri Régészeti Központja, a svédországi Södertörni Egyetem Tengeri Régészeti Kutatóközpontja, a szintén svéd Deep Sea Productions nevű cég, és az úgyszintén svéd MMT nevű kereskedelmi, többnyire tengeri fúrótornyokat működtető energetikai vállalatok számára munkát végző tengerfenék-feltérképező cég együttműködésének keretében jött létre. Dr. Pacheco-Ruiz a Southamptoni Egyetemen végzett kutatásai mellett az MMT-nek is dolgozik tengeri régészként.

A márciusi expedíciót emellett segítették a Southamptoni Egyetem és a stockholmi KTH Királyi Technikai Intézet doktoranduszai, utóbbiak a víz alatti, igen sötét környezetben merüléseket végző robotok mesterséges intelligenciájának fejlesztését végzik.

A régészcsapat számos magas fénykibocsátású lámpával világította be a roncsot, és több ezer nagy felbontású fényképet készített róla a robotok segítségével. A fotókat számítógépen nagyobb képekké egybedolgozva olyan részletes ábrákat tudtak készíteni, amelyek szinte háromdimenziósnak hatnak.

Az efféle kompozit képek meghökkentően élesek és tiszták az egyes fotókhoz képest, így általuk rendkívül jól belátható az egész roncs. Az egyes fotók csupán mozaikszerűen történő egymás mellé illesztése a legtöbb esetben nem képes ennyire tiszta képet kiadni egy teljes hajóroncsról.

2016-ban Dr. Pacheco-Ruiz ugyanezen eljárás segítségével vizsgált meg egy középkori hajót, amely a Fekete-tenger mélyén nyugszik. A kompozit képek rendkívüli részletességgel örökítették meg azt a roncsot is. A Fekete-tengeri expedícióra szintén a Southamptoni Egyetem tengeri régészeinek szervezésében került sor.

Johan Rönnby, a Södertörni Egyetem Tengeri Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója elmondta: a Balti-tenger mélyén talált hajóroncs azért rendkívül fontos felfedezés, mert újfajta betekintést enged a kora újkori vitorláshajók fejlődésébe, ezáltal pedig az e hajók által lehetővé tett korabeli felfedezőutakba, a nagy földrajzi felfedezések korába.

„Nagyon különleges dolog, mert annyira jó állapotban maradt fenn” – mondta Dr. Rönnby. „Igazán fantasztikusan néz ki.”

Az évek során a tengeri régészet rendkívül sok ismerettel szolgált a nagy földrajzi felfedezések koráról és az ekkoriban bevett, magas felépítésű hajókról, „de vannak hézagok” – mondta Dr. Rönnby. Az „Okännt Skepp” vélhetően segíteni fog ezek felderítésében. „Az ilyen felfedezések nagyon, nagyon fontosak a történelem megértéséhez” – mondta Dr. Rönnby.