A Nyugat elleni védelem helyett sokkal inkább a Moszkvához való hűséget biztosította a Varsói Szerződés

2019. július 1. 19:47 MTI

A Varsói Szerződés Szervezete (VSZ) 1955. május 14-én jött létre, néhány nappal azután, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK) felvették a NATO-ba, s egy nappal azelőtt, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés aláírásával megszűnt volna a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja.

A bevezetőből és 11 cikkelyből álló, eredetileg húsz évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést nyolc, magát szocialista orientációjúnak nyilvánító ország - Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), Románia és a Szovjetunió - írta alá, és 1975-ben tíz, 1985-ben húsz évvel meghosszabbították.

A közös parancsnokság alá helyezett, egyesített fegyveres erők élén szovjet tiszt állt. A Politikai Tanácskozó Bizottság (magyar szóhasználatban: Testület) mellett működött egy állandó honvédelmi miniszteri és külügyminiszteri bizottság is.

Magyarország az 1956-os forradalom idején bejelentette kilépését, de ez a szovjet intervenció miatt meghiúsult, Albánia 1962-ben felfüggesztette tagságát, majd 1968-ban kilépett, Románia 1964-től csak korlátozásokkal vett részt a VSZ tevékenységében.Az NDK tagsága a két német állam 1990. októberi egyesülésével szűnt meg, még a szövetség formális felbomlása előtt.

A szerződés inkább volt "a szocialista tábor" Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció eleme. A VSZ három és fél évtized alatt csak két fegyveres akciót hajtott végre, mindkét alkalommal a tagállamokon belül: 1956-ban szovjet csapatok verték le a magyar forradalmat, 1968-ban pedig a VSZ-tagállamok együttes katonai intervenciója vetett véget a prágai tavasznak.

A Szovjetunió egyre súlyosbodó belső politikai-gazdasági nehézségei miatt a belső reformokra, a peresztrojkára összpontosító Mihail Gorbacsov szovjet vezető külpolitikai engedményeket tett. 1988. december 17-én bejelentette, hogy egyoldalú lépésként 50 ezer katonát és 5 ezer harckocsit vonnak ki az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről.

A Varsói Szerződés az év során tárgyalásokat kezdett a NATO-val az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről (CFE), amiről 1990 novemberében írták alá a megállapodást. A VSZ 1989 júliusában tartott bukaresti csúcsértekezletén elismerték a tagállamok jogát arra, hogy saját politikát valósítsanak meg, sutba vágva a Brezsnyev-doktrínát.

1990 elején Csehszlovákia és Magyarország megegyezett Moszkvával, hogy kivonják az ott állomásozó szovjet haderőket.

1990 júniusában a Politikai Tanácskozó Testület moszkvai ülésén Antall József magyar miniszterelnök részletes javaslatot terjesztett elő a VSZ katonai szervezetének felszámolására, végül abban állapodtak meg, hogy a szövetség egyenlő és szuverén államok demokratikus elvekre épülő szerződésévé alakul.

Ezután már folyamatosan napirenden szerepelt a VSZ katonai szervezetének feloszlatása, amelyre 1991-ben került sor. Januárban a visegrádi együttműködés tagállamai (Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia) közös nyilatkozatban szögezték le: ha Moszkva továbbra is halogatja az ügyben dönteni hivatott, már novemberre tervezett csúcstalálkozó összehívását, júniusig lezárják a paktum katonai részét.

A Varsói Szerződés katonai struktúrájának felszámolásáról szóló határozatot végül 1991. február 25-én írták alá a Politikai Tanácskozó Testület budapesti, soron kívüli ülésén a külügy- és védelmi miniszterek.

Ennek értelmében 1991. március 31-ével hatályon kívül helyezték a katonai együttműködést szabályozó összes szerződést, április 1-jén megszűnt a Varsói Szerződés Szervezetének valamennyi katonai szerve, testülete, intézménye és katonai tevékenysége.

A "békés önfelszámolási" folyamat 1991. július 1-jén ért véget, a tagállamok prágai csúcstalálkozóján a tömböt hivatalosan is megszűntnek nyilvánították.