Miért kaptak régen koponya alakú korsókat a német egyetemek végzős hallgatói?
2019. május 7. 08:45 Múlt-kor
A 19. század végi Németországban a végzős orvostanhallgatók kötelező kellékei közé tartozott talárjuk, jegyzeteik és minden más mellett egy koponya alakú söröskorsó is. A csontot mintázó füllel ellátott, anatómiailag precízen megmunkált edényeket leggyakrabban akkor emelték a magasba, amikor a napjainkban is népszerű „Gaudeamus igitur” kezdetű diákénekbe fogtak bele, amely a mulandó ifjúság ünnepléséről szól. A halált jelképező korsóknál mi sem illett jobban ehhez a dalhoz.
A korsók természetesen nem valódi koponyákból készültek, hanem többnyire valamilyen cserépből vagy porcelánból, így vigyázni is kellett rájuk. Egységesen fél liter űrtartalmúak voltak, az italt felülről, az agy helyére töltötték. A 19. század végén, de még a 20. század elején is népszerűek voltak Németország-szerte, különösen Türingiában.
A koponyakorsók pontos eredete nem ismert, azonban már csak abból is látszik korabeli népszerűségük, hogy napjainkban is milyen gyakoriak az akkoriban készült példányok. Németországban szinte bármilyen régiségvásáron akad ilyen, ahol vannak söröskorsók, annak ellenére, hogy más korabeli korsótípusokkal korántsem találkozni ilyen gyakran.
A koponyakorsók legismertebb gyártója E. Bohne Söhne porcelángyára volt a türingiai Rudolstadtban, ahol több mint egy tucat különféle változatban készült. A legismertebb a könyvre helyezett koponyát formázó változat volt, amelyen a könyv és az állkapocs együtt tették ki a korsó talpát. A könyvet formázó rész jellemzően egy úgynevezett „kommersbuchot”, azaz diákénekek gyűjteményét formázta.
A könyves forma extravagánsabb változatai között olyan is akadt, amelyben a könyv egy működő, felhúzható zenedobozt rejtett, amely le is játszotta a dalt, amely rá volt írva (többnyire a „Gaudeamus igiturt”). Az ilyen szellemességeknek is volt köszönhető részben, hogy ennyire népszerű ajándékká váltak a végzős diákok körében – idővel már nem csak az orvostanhallgatók kapták őket.
A Bohne gyár ötletes darabjai között volt kétarcú változat is, amely egyik oldalán koponyát, a másikon pedig az ördög arcát formázta, de olyan is, amelyen csont helyett két összetekeredett kígyót mintázott a korsó füle – kétségtelenül az orvostudomány akkoriban népszerű jelképévé váló caduceusra való utalás. Tágabb kontextusba helyezve a koponyakorsók az úgynevezett „karakteres korsók” csoportjába sorolhatók, amelyek zöldségeket, manókat, éneklő malacokat, de még politikusokat (például Bismarck kancellárt) is formázhattak.
A különleges korsók népszerűségének alapját újdonságuk adta – az ipari forradalom vívmányainak köszönhetően soha nem látott mértékben kísérletezhettek mindenféle új formával a gyártók. Kísérleteik közül a koponyakorsó vált a legnépszerűbbé, ezáltal napjaink német régiséggyűjteményeit is gazdagítják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
