Honnan ered az „oké” szó?

2019. március 19. 14:37 Múlt-kor

Az „oké” jelenthet helyeslést vagy egyetértést, de éppenséggel azt is kifejezheti, ha valami nem éppen a legjobb. Emellett az „OK” egyben Oklahoma amerikai állam hivatalos rövidítése is, amely például a postai címzéskor használatos. A kifejezés a világ nyelveinek nagy részében ismert valamilyen formában, a skandináv nyelvektől a Fülöp-szigeteki szebuano nyelvig, az elektronikában és a számítógépek világában pedig univerzálisan elterjedt. Mit lehet tudni származásáról?

A kifejezés eredetét akkoriban kezdték el keresni, amikor már igen kevesen ismerhették azt, azonban maga az „oké” már szinte mindenhol ismert volt. Ennek következtében számtalan elmélet kapott szárnyra, amelyek hívei mind úgy gondolták, az ő magyarázatuk a helyes. Ezek közé tartozott például a csaktó indián „okeh”, amely annyit tesz: „így van”, azonban ez vélhetően szintén az angolból került át az őslakos nyelvbe.

Egy másik elmélet arról szólt, hogy egy Puerto Ricóból az Egyesült Államokba importált rumot az „Aux Quais” jelzéssel láttak el, és ennek nyomán épült bele az angol nyelvbe. Megint mások szerint a skót „och, aye” (ah, igen) kifejezés szolgált alapjául, esetleg a latin „omnes correcta” (minden helyes), netán a Haitin lévő Aux Cayes kikötője, illetőleg a görög όλα καλά (óla kalá, azaz „minden rendben”) is szóba került.

Az „oké” eredetének megtalálása és bizonyítása szinte már az angol nyelvészet Szent Gráljának számított, mígnem az 1960-as években Allen Walker Read nyelvész fel nem fedezte a Boston Morning Post napilap egy 1839. márciusi számában a kifejezés első írásban történt megjelenését. A lapban a kifejezés azzal kapcsolatban jelent meg, hogy a komikus céllal létrehozott „Csengetés-Ellenes Társaság” áthaladt Boston városán New York felé haladva.

A kor sajtójában megfigyelhető, hogy divatos volt az ilyen, viccesebb témájú írásokban szándékosan helytelenül írni egyes szavakat, illetőleg neveket és kifejezéseket néhány betűsre rövidíteni – e kettő ötvözése is gyakran előfordult, azaz a szándékosan helytelenül írt rövidítések. Az „OK” ebben az esetben az „all correct” azaz „minden helyes” kifejezés rövidítése akart lenni.

Ezzel azonban még nem került bele a köznyelvbe a használata. Ezt a következő évben alapozta meg Martin Van Buren elnök újraválasztási kampánya. Az elnököt sokan az „öreg kinderhooki”, azaz Old Kinderhook becenévvel illették, mivel a New York állambeli Kinderhook településen született. Az „OK” rövidítés így őrá is illett, és egy könnyen megjegyezhető kampányelemmé változott. Van Buren (egyébként sikertelen) újraválasztási kampányát követően aztán egyre szélesebb körben találkozni az „OK” kifejezéssel az amerikai angol nyelvben, így a legnagyobb valószínűséggel Readnek volt igaza az eredetét illetően.

Read egyéb nyelvészi tevékenységében sem volt egy mindennapi kutató. Az 1945-től 1974-ig a Columbia Egyetemen tanító akadémikus számos szótár elkészítésében működött közre tanácsadóként, és több bizonytalan eredetű szónak és kifejezésnek igyekezett a végére járni. Amikor egy interjúban megkérdezték, melyik értelmező szótárat részesíti előnyben, azt válaszolta: „A szótárak használatában az a nagy veszély, hogy egyfajta kényszerzubbonnyá válhatnak, amelyek megakadályozzák az anyanyelv csapongó, szabad élvezetét.”

1965-ben azt írta: „A szabványok személyes meggyőződés kérdései, és másokra való kényszerítésük teli van veszélyekkel. Azok, akik „nyelvünk kincsét” kívánják védelmezni, be kellene, hogy lássák, e kincsnek egyik értékes eleme éppen a bizalmas hangnem, a helyi sajátosságok, a szleng.”

Read hosszú élete során számos különös angol szó eredetét, illetve bizonyos szavak átértelmeződésének folyamatát fedte fel. Ezek közül talán a leghíresebb – nemzetközi jelentősége miatt – az a felfedezése volt, miszerint Ronald Reagan amerikai elnökhöz köthető, hogy a korábban semleges „liberális” szóból számos körben egyfajta szitokszó lett, amely alá sokféle egyéb, a beszélő által kritizálni szándékozott politikai fogalom és irányzat könnyen besorolható. Read további projekteken dolgozott, amikor 2002-ben, 96 évesen elhunyt manhattani otthonában, mindössze három hónappal felesége, Charlotte halála után.