„Túl nagy bátorság lenne elképzelni?” – Darwin nagyapja is kacérkodott az evolúcióelmélettel
2018. november 6. 12:58 Múlt-kor
Amikor Charles Darwin 1859-ben megjelentette A fajok eredete című művét, örökre beírta magát az emberiség történelmébe. A természetes kiválasztódás és az evolúció folyamatának leírása azon kevés tudományos felfedezés közé tartozik, amely teljes egészében átformálta az emberiség világképét. Ahogy azonban a ma ismert élőlények is korábban élt fajokból fejlődtek ki, úgy Darwin elmélete sem volt előzmény nélküli.
Híres könyvének harmadik kiadásában már Darwin is egy önálló részt szentelt mindazon tudósok bemutatásának, akiknek eredményeire maga is épített, vagy akiknek hasonló irányú munkásságáról azóta értesült. A tudománytörténetben járatosabb olvasó számára bizonyosan ismerősen csenghet a francia Jean-Baptiste Lamarck neve, aki az állatok osztályozásával, a szerzett tulajdonságok öröklődésének, valamint a fajok lassú, fokozatos fejlődésének leírásával a legnagyobb hatást gyakorolta Darwin kutatásaira.
A kutatástörténeti fejezet egyik lábjegyzetéből azonban kiderül az is, hogy evolúció gondolata a Darwin-családban sem a 19. század közepén bukkant fel első alkalommal. Ugyan Charles Darwin személyesen sosem találkozhatott a születése előtt hét évvel korábban elhunyt nagyapjával, Erasmus Robert Darwinnal, felcseperedve azonban előszeretettel kutakodott szintén tudós őse iratai között.
Az 1731-ben született Erasmus Darwin szülei legfiatalabb, hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot az angliai Nottinghamshire-ben. Orvos és ügyvéd édesapja példáját követve maga is egyetemi tanulmányokat folytatott. Előbb klasszikus tudományokat és matematikát hallgatott Cambridge-ben, majd Edinburgh egyetemén tanult orvoslást. Karrierjét is a gyógyítás világában kezdte meg, Lichfield városában állított fel praxist, ahol aztán olyan sikeressé vált, hogy maga III. György ajánlotta fel neki az udvari orvos posztját.
Darwin azonban elutasította a királyi felkérést és figyelmét inkább a tudományok és a közélet felé fordította. A felvilágosodás híveként a Lunar Society (Hold Társaság) alapító tagja lett, amely közösség aktívan támogatta az amerikai, majd a francia forradalmat, valamint a rabszolgaság eltörlését. Darwin emellett felemelte hangját azzal a nézettel szemben is, hogy a nők alacsonyabb értelmi képességekkel rendelkeznének mint a férfiak és hangsúlyozta annak szükségszerűségét, hogy a fiatal lányok rendes, iskolai oktatásban részesüljenek. Ennek elősegítése érdekében anyagilag is támogatta több leányiskola létrehozását is.
A korabeli értelmiség szokásainak megfelelően tudományos érdeklődése rendkívül szerteágazó volt. Lelkes kísérletező és feltaláló hírében állt, találmányai között találunk vízszintes tengelyű szélmalmot, szekerekhez tervezett kormányberendezést, bárkák közlekedését segítő csatornaliftet, egy beszélőgépet és számos időjáráselőrejelző szerkezetet. Jegyzetei közül előkerült egy hidrogén és oxigén keverékével működtetett rakétahajtómű vázlata is, amelyet bár sosem készített el, az általa leírt alapelv máig érvényes a rakétatudományban.
Latintudását felhasználva a műfordításban is jeleskedett, neki köszönhetően jelent meg angolul a kor híres növénytani munkája, a Systema Vegetabilium. Természettudományi vizsgálódásai során is számos eredményt ért el, így például ő írta le elsőként a fotoszintézis folyamatát, valamint a felhők keletkezését.
Erasmus Darwin legfontosabb munkája azonban természetesen az orvostudomány területén keletkezett. A Zoonomia, vagy a szerves élet törvényei című kétkötetes, 1794-96-ban megjelent könyvében a kórtan, az anatómia és a pszichológia kérdéseit boncolgatta. Egyebek mellett azonban feltűnik benne egyfajta evolúciós elmélet leírása is. A könyvben részletesen kifejtett nézeteit talán az alábbi idézet foglalja össze leginkább: „Túl nagy bátorság lenne elképzelni – hogy a hosszú idő alatt, amely azóta telt el, hogy a Föld létezni kezdett, talán évmilliókkal az emberi történelem kezdete előtt –, túl nagy bátorság lenne elképzelni, hogy minden melegvérű állat egyetlen élő szálból emelkedett ki…?” Erasmus Darwin szavai azért is figyelemre méltóak, hiszen gondolataival nem csak fél évszázaddal később kutató unokáját, hanem Lamarck eredményeit is megelőzte néhány évvel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
