Hitler propagandagépezete

2018. szeptember 25. 10:21

Németországban népszerű volt az a nézet – melyet Hitler is vallott –, hogy a szövetségesek remek propagandájuk miatt nyerték meg az első világháborút. Hitler képtelen volt elhinni, hogy az erős német hadsereget tiszta eszközökkel győzték le. Kellett lennie valami mágiának, amellyel a britek és az amerikaiak megverték ezt a legyőzhetetlen sereget – csak hadi eszközökkel ez nem történhetett volna meg. Ő egy ilyen varázsszert látott: a propagandát. Ez egészen újszerű volt, a tökéletes gyógyír, a mindent megváltoztató varázsinjekció. Hitler azért bízott határtalanul a propaganda erejében, mert azt hibáztatta a német vereség miatt. Észrevette, hogy a brit propaganda hihető volt: nem kisebbítette a németek katonai erejét. A német propaganda viszont ügyefogyott kétbalkezeseknek ábrázolta a briteket. Ebből jött rá, hogy a kifinomult meggyőzés nem rugaszkodhat el a valóságtól, mert akkor nem hatékony.

Az első világháború után Németországnak megalázó vereséggel kellett szembenéznie – ebből a valóságból táplálkozhatott Hitler propagandája. A német nép szívből gyűlölte az 1919. június 28-án kötött versailles-i békeszerződést. Ennek értelmében az országnak lényegében megszűnt a gyarmatbirodalma, és több milliárd dollár kárpótlást kellett fizetnie a szövetségeseknek okozott károkért. Ahhoz, hogy Hitler a javára fordítsa a békeszerződést és a német nép érzelmeit, előbb találnia kellett egy alkalmas fórumot. Ez az 1919 szeptemberében alig pár tucat tagot számláló jobboldali nacionalista Német Munkáspárt gyűlése volt. Úgy gondolta, hogy ebben a formálódó szervezetben találhatnak otthonra faji és nemzeti eszméi. Ugyanakkor – látva társait – azt is felismerte, hogy ebben a pártban hamar vezető figura lehet.

November végére Hitler már a párt egyik legfontosabb alakja, a tagtoborzás és a propaganda irányítója lett. Eredetileg csak a propagandistájuk volt, a plakátokkal és a találkozók szervezésével foglalkozott. A plakátjai életteli, meglepően erőteljes színekkel ábrázolták a különféle ellenségeiket: például sárkányok formájában. Ezekkel sikerült közönséget toboroznia, és ezzel megvolt az első építőköve.

Második építőeleme a szó lett. A nép meggyőzésének eszközei közül leginkább a szónoklatban hitt. Ezekben a korai években alakult ki sajátos retorikája, propagandájának mindvégig állandó eleme. A szónokló Hitlernek két jellegzetessége volt. Az egyik a szokatlan, némileg reszelős hang, amely az első világháborúban őt érő gáztámadás következménye volt. Ez egyfajta hitelességet adott a szavainak. A másik az, hogy osztrák születésű volt, bajor akcentussal. Ezzel eltért a korszak politikusaitól, akik szinte mind az elfogadottabbnak vélt porosz kiejtéssel beszéltek. Ő lett a hiteles hang: nemcsak katona, hanem az utca, a vidék embere.

Párttagsága első évében Hitler több mint harminc beszédet tartott, 800 és 2500 fő közt változó hallgatóság előtt. Ezzel hamarosan mesteri szónokként szerzett magának hírnevet. Hitler általában higgadtan kezdte beszédeit, felmérte a közönség hangulatát, aztán lassan építkezett. Egyre erősebb szavakat és hatásosabb gesztusokat alkalmazott, növelte a hangerőt és a tempót. A lelkesedése a tömegre is átragadt.

Rájött, hogy a tőmondatok, a szónoki kérdések jól beválnak ott, ahol a hallgatóság nem vár komolyabb érveket: csak jelszavakat, ütős kijelentéseket, mert ezek fogják meg őket. Ő pontosan erre játszott. 1918 előtt nem voltak hasonló fellépései, addig nem tartott nyilvános beszédet. Katonaként sokkal visszahúzódóbb volt, markáns vélemény nélkül. Csak az 1918-as megaláztatás után ébredt rá, hogy létezhet kiút: ő újra naggyá teheti Németországot.

A Hitler propagandagépezete című 3 részes dokumentumfilm szeptember 25-én este 10 órakor debütál a Spektrum műsorán.