A családja sem hitte el neki, hogy valóban a Titanic túlélője

2018. július 23. 17:24 Múlt-kor

Néhány história példátlan emberi teljesítményekről regél. Vegyük például Richard Norris Williams II történetét, aki órákkal a Titanic teljes elsüllyedése után kapaszkodott fel az egyik mentőcsónakra. Mivel a lába ezalatt végig a fagyos vízbe ért, az RMS Carpathia orvosa, a magyar Lengyel Árpád azt mondta neki, a túlélése érdekében amputációra lesz szüksége, ám ő ezt visszautasította. Hatalmas fájdalmakat kellett elviselnie, ám végül sikerült életet lehelnie a csaknem halott testrészbe, és csodával felérő módon végül meggyógyult. Történetét és akaraterejét hallva talán már meg sem lepődhetünk azon, hogy nyolc évvel később Wimbledonban Chuck Garland oldalán páros teniszbajnok lett.

Talán egyik elbeszélés sem olyan szomorú, mint a Wisconsinból származó Jennie Louise Hansené. Habár túlélte a tragédiát, sokkolta az, amit szemtanúként látott. Az átélt trauma annyira megbénította idegeit, hogy állítólag soha többé nem volt képes arra, hogy egy könnycseppet is ejtsen.

Elképesztő történet volt Berthe Antonine Maynéé is, akinek sztoriját még a közeli családtagok sem voltak hajlandók elhinni. A belga nő 1912 előtt Brüsszelben és a közeli települések kabaréiban énekesként kereste a kenyerét. A fővárosban kifejezetten ismerős arcnak számított, és gyakran lehetett olyan társaságokban látni, amelyek tagjai nem vetették meg a bor, a finom ételek és a gondtalan élet élvezetét.

Mayné állítólag egy Fernand de Villiers nevű, Belga Kongóban állomásozó francia tiszt kedvese volt, amikor találkozott 1911 végén egy kanadai milliomos fiával, Quigg Edmond Baxterrel. Az ismeretség hamarosan románccá fejlődött.

Baxter gazdag szülők gyermeke volt, és eleinte hokijátékosként próbált érvényesülni, azonban egy szemsérülés és az abból fakadó látásromlás miatt fel kellett hagynia az aktív sporttal, így hokiedzőnek állt. Később az édesanyjával és a húgával Európába utazott, és azt tervezték, hogy majd az RMS Titaniccal fognak visszatérni Amerikába, pontosabban az Egyesült Államokba. Habár Baxter és Mayné csupán néhány hónapja ismerték egymást, a belga hölgy csatlakozott hozzájuk útitársként. Már az indulási helyszínre, Southamptonba is első osztályú jeggyel érkezett a szerelmes pár az északnyugat-franciaországi Cherbourgból.

Keserű ár

Maynénak kifejezetten tetszett a gondolat, hogy sok más társához hasonlóan ő is az óceán túlpartján kezdjen új életet, ráadásul úgy, hogy egyszerű belga kabarétáncosként első osztályú jeggyel utazhat a világ egyik legbámulatosabb hajóján.

A rosszmájú pletykálkodás elkerülése végett Berthét de Villiers nejeként regisztrálták a Titanic fedélzetén, ám Baxterétől különnyíló kabint kapott. A mesebeli út nem tartott sokáig, ugyanis a jól ismert történet szerint az óceánjáró 1912. április 14-én Új-Fundlandtól mintegy 300 tengeri mérföldre délkeletre jéghegynek ütközött. Amikor a hajó hirtelen megrázkódott, majd megállt a semmi közepén, Baxter elindult utánajárni, hogy mégis mi történt. Találkozott Bruce Ismay-jel, a brit White Star Line hajótársaság igazgatójával és Smith kapitánnyal, az utóbbi állítólag azt mondta: „Baleset történt, Baxter, de minden rendben van”. Miután a kapitány elsietett, Ismay kicsit árnyalta a képet, és azt ajánlotta Baxternek, hogy szedje össze a családját, és mihamarabb keressenek egy mentőcsónakot.

A férfi gyorsan összeterelt mindenkit a kabinjaikból, és Maynéval az élen – aki egy gyapjúkabátot öltött fel gyorsan a hálóinge fölé – hamar a 6-os számú mentőcsónakhoz érkeztek. Az asszony hezitált, hogy a férfi nélkül belépjen-e a mentőcsónakba, ám végül úgy döntött, hogy visszamegy a kabinokhoz és megkeresi Baxtert, valamint ha már ott jár, megpakolja zsebeit a hátrahagyott ékszereivel. Szerencsére a 6-os számú csónak egyik legemblematikusabb utasa, Molly Brown lebeszélte a hajmeresztő ötletről, hiszen jól lehetett látni, a hajó gyorsan süllyed.

Amint a mentőcsónak a csörlők segítségével egyre közeledett a jeges óceán felszínéhez, hirtelen kihajolt a korlátról Baxter, és búcsút intett szeretőjének, édesanyjának és húgának. Ekkor látták őt utoljára. Nem került fel a neve a túlélők kicsiny listájára sem, így minden bizonnyal az óceán mélyén pihen ma is. A férfi 24 éves volt ekkor, csakúgy mint Berthe.

A tragédiát követően Berthe Mayné még egy ideig Baxter gyászoló családjánál maradt. Végül Párizsba költözött, ahol folytatta énekesnői karrierjét. Élete hátralévő részében egyik kérője sem tudta annyira meglágyítani a szívét, hogy oltár elé vonuljon. Néhány évvel későbbi visszavonulását követően visszatért Brüsszelbe. Ekkor már volt férje nem élt, gyermekei nem voltak, csupán egy unokaöccse és néhány közelebbi rokona maradt. Ám egyikük sem hitte el, hogy Mayné fiatalon a Titanicon utazott.

Évtizedeken át hazugnak hitték, végül 1962-es, 75 éves korában bekövetkezett halálát követően derült fény arra, hogy Berthe igazat mondott. Amikor az elhunyt rokon ingóságait szortírozták, unokaöccse rálelt egy cipősdobozra, amely tele volt a nagynéni emlékeivel: levelek, fotók és egyéb személyes tárgyak, amelyek igazolták, hogy Mayné valóban túlélte a Titanic tragédiáját.