Nem a kőtömb ütötte agyon a legszerencsétlenebb pompeji férfit, még szörnyűbb halála lehetett
2018. július 3. 10:36 MTI
Kezdetben a szakemberek azt gyanították, hogy a lezúduló lávafolyam által elsodort, mintegy 300 kilogrammos kőtömb nekivágódott a férfinak és agyonütötte. A tetem részletes vizsgálata nyomán azonban megváltoztatták a véleményüket.
Nem egy hatalmas kőtömb, hanem a hamueső okozta Pompejiben annak a mozgássérült férfinak a halálát, akinek maradványait májusban fedezték fel a régészek a Vezúv lábánál – közölte Massimo Osanna, a pompeji régészeti lelőhely igazgatója. A 35 éves áldozat csontjainak vizsgálata alapján állapították meg a régészek, hogy a férfi mozgáskorlátozott lehetett, és ezért nem volt képes időben biztonságos helyre menekülni a Vezúv kitörésekor, 79-ben.
Kezdetben a szakemberek azt gyanították, hogy a lezúduló lávafolyam által elsodort, mintegy 300 kilogrammos kőtömb nekivágódott a férfinak és agyonütötte. A tetem részletes vizsgálata nyomán azonban megváltoztatták a véleményüket és közölték, hogy nem kőtömb ölte meg, hanem a vulkáni hamu és a por fojtotta meg a férfit. Erről árulkodik az áldozat szélesre tárt szája, az áldozat fogai is teljesen jól konzerválódtak.
„Ennek az embernek a halála még rettenetesebb volt, mint azt korábban feltételeztük. A kőtömb gyors halált idézett volna elő” – hangoztatta Osanna. Olasz médiajelentések szerint az áldozat nyitott szája hasonlít Edvard Munch norvég festő Sikoly című világhírű festményéhez. A maradványok elemzésének eredményeit a közeljövőben fogják részletesen ismertetni, és egy tudományos tanácskozás témája is lesz.
A hátán fekvő férfi csontvázát a közelmúltban felfedezett és jelenleg is feltárás alatt álló balkonos sikátor, a vicolo dei Balconi és az Ezüstlakodalom házáról elnevezett utcácska, a vicolo delle Nozze d'Argento sarkán találták meg a város egy eddig feltáratlan, nagyjából 66 hektáros területén folyó munkálatok során. Pompeji 20 ezer lakójának jelentős része meghalt a Vezúv 79-es kitörésekor, amikor a várost maga alá temette egy réteg láva, sár és por. Csak a 18. században fedezték fel az elfeledett város nyomait, benne számos nagyon jó állapotban megőrződött holttesttel, amelyek még abban a pozícióban voltak a rétegek alatt, amelyben egykor az életükért küzdöttek.