A béketárgyalásokra való felkészülés Magyarországon már a katonai összeomlás előtt, 1918. október elején megkezdődött. A Tanácsköztársaság idején azonban a munkálatok átmenetileg megszakadtak, s csak 1919 őszén vettek nagyobb lendületet. Amikor a magyar kormány 1919. december elején végre meghívást kapott a békekonferenciára, megkezdődött a Párizsba küldendő delegátusok kiválogatása is.

A magyar küldöttség Apponyi Albert vezetésével kétnapos vonatozás után 1920. január 7-én érkezett meg Párizsba. Szállását a város határán kívül, egy neuillyi szállodában jelölték ki, mozgását pedig korlátozták, nehogy a magyar küldöttek a francia fővárosban politikusokkal vagy újságírókkal kapcsolatba lépjenek, s így nagyobb nyilvánosságot szerezzenek nézeteik terjesztéséhez.

A küldöttség tagjainak többsége a magyar álláspontot tartalmazó, úgynevezett „előzetes jegyzékek” benyújtását és a békefeltételek átvételét (január 15.), valamint Apponyi azokra adott szóbeli válaszát (január 16.) követően január 18-án hazautazott Magyarországra, ahol jelentést tettek addigi tevékenységükről, majd a kormánnyal és a hazai szakértőkkel történt egyeztetéseket követően, újabb utasításokkal ellátva február 11-én – új szakemberekkel is kiegészülve – visszatértek Neuillybe.

Nemigen van remény

A Budapestről magukkal vitt válaszjegyzékek beadását követően a delegátusok heteken át vártak a békekonferencia válaszára. Március első felében híre kelt, hogy a békekonferencia a magyar határok újratárgyalását fontolgatja, ez a terv azonban hamar lekerült a napirendről. A csalódott hangulatban a magyar küldöttek március 23–24-én megvitatták a béke aláírásának, illetve az aláírás megtagadásának várható következményeit. A többség úgy vélte, hogy a lehetőségek közül – az adott kényszerhelyzetben – a béke aláírása a kisebbik rossz. Egy héttel később (március 30-án) a delegáció túlnyomó része – tudomásul véve, hogy kedvező fejleményekre nemigen van már remény – végleg visszatért a magyar fővárosba.

A megfogyatkozott küldöttség április elején – takarékossági okokból – Neuillyből Versailles-ba költözött. Május 5-én a békedelegáció főtitkára, Praznovszky Iván kézhez kapta a végleges – csak csekély enyhítéseket tartalmazó, a határokat tekintve változatlan – békefeltételeket, amelyekkel másnap Budapestre utazott.

A kialakult helyzetről május 10–12. között a delegáció Budapesten tartózkodó tagjai és a kormány miniszterei is tárgyaltak. A korábbi értekezletekhez hasonlóan a többség ekkor is a béke aláírása mellett foglalt állást.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. nyár számában olvasható.