Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
2018. május 18. 11:48 Sudár Balázs
Az Árpád-ház IX–X. századi tagjainak életrajzáról alig tudható valami, s ez a család nőtagjaira még inkább igaz. Az első, akiről néhány mondatnál több elmondható, az Sarolt, Szent István király anyja. Olyannyira „létező” szereplő a kortársak számára, hogy nem is egyetlen forráscsoport emlékezik meg róla: a magyar krónikás hagyomány (Anonymus és a XIV. századi krónikakompozíció) mellett szerepel Querfurti Bruno Szent Adalbertről és Hartvik püspök Szent Istvánról írott életrajzában, sőt Merseburgi Thietmar krónikájában is.
A magyar krónikások sokat írtak Sarolt családi kapcsolatairól, amelyeket legrészletesebben Anonymus taglalta. Szerinte a honfoglalás idején élő, és vezéri posztot betöltő Téténynek a fia Horka, az övé Gyula, akinek két leánya volt, Karold és Sarolt. Horka másik fiától pedig a kisebbik, Gyula származott, az ő két fia Bolya és Bonyha, ellenük lép fel István király. Kálti Márk, a Képes krónika szerzője hasonlóan vélekedik: szerinte István „sikeres háborút viselt Gyula nevű anyai nagybátyja ellen” Erdélyben, Saroltnak az apját pedig szintén Gyulának hívták. Géza felesége tehát az erdélyi Gyulák családjába tartozott. Érdekes kérdés, hogy ők kik is pontosan. Mint láttuk, Anonymusnál a hetedik kapitány, Tétény leszármazottai, Kézai szerint „a harmadik sereg kapitánya Gyula volt, ő, jóllehet a többiekkel Pannóniába nyomult, utóbb Erdélyben lakott”. A Gyulák a Képes krónika szerint is Erdélyben telepedtek meg, és sokszor ellenségeskedtek a „Pannóniában lakó magyarokkal”. Akármelyik hagyományt nézzük is, egyértelmű, hogy Erdély a Gyulák nemzetségének a területe, akik a X. század második felében többé-kevésbé önállóan irányították országukat. (A hildesheimi évkönyvekben éppúgy rexnek titulálták az éppen akkor regnáló Gyulát, mint Istvánt.) Hogy azután Sarolt és Géza lakodalma „hét országra szóló” volt-e vagy sem, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy két országrész vezető családjának a kapcsolatát erősítette meg, legalább időlegesen. (Merthogy István néhány évtizeddel később már hadat vezetett Erdély urai ellen.)
Sarolt kapcsán még egy rokonsági szálat említenek a források. A krónikakompozíció szerint „Géza herceg [fejedelem] halála után Koppány vérfertőző házasságot akart kötni Szent István király anyjával”. Ezt úgy szokás értelmezni, hogy Géza és Koppány rokonok voltak, erre utalna a vérfertőzés ténye, egyúttal a házassági ajánlat a levirátus kifejeződése volna: a soron következő legidősebb férfirokon veszi feleségül az elhunyt asszonyát. Megjegyzendő azonban, hogy erre nem sok példát tudnánk felsorolni az Árpádok történetéből, és Koppány Árpád-házi voltára sem sok adat áll a rendelkezésünkre. Továbbá régi nyomasztó kérdés a kutatók előtt, hogy miért nincs ott Koppány apja, Tar Szerénd Árpád leszármazottai között a konsztantinoszi családfán. Nem mellesleg a vérfertőzés, amely a középkori egyházjog szerint ténylegesen vonatkozhatott egy rokon feleségének az elvételére – ami valójában nem jelent vérségi kapcsolatot a felek között –, utalhat tényleges rokonházasságra is, ami persze egészen másféle történeti rekonstrukciókra adna lehetőséget. Mindezt persze adatok híján, egy túlságosan is tágan értelmezhető szóra alapozva aligha tudjuk eldönteni.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. tavaszi számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
