Nagy Sándorhoz köthető görög-római templomot fedeztek fel egy egyiptomi oázis közelében

2018. április 9. 14:04 Múlt-kor

A romok tartalmazzák a templom elülső részét, annak alapzatával és a főbejárat egyes részeivel. A régészek emellett találtak egy csaknem egy méter vastag külső falat is, amely egy udvarhoz vezet, amelynek két oldalából más termekhez vezető utak indulnak. Ajman Asmavi, a minisztérium ókori egyiptomi régiségekkel foglalkozó osztályának vezetője elmondta, a régészek arra számítanak, hogy az idei év folyamán további maradványait fogják megtalálni a templomnak, több ásatást is terveznek még.

Azután, hogy a törmeléket eltávolították a helyszínről, az expedíció vezetője, Abdel Aziz el-Demeri elmondása szerint láthatóvá váltak a templom falait képező kövek, felismerhető görög-római motívumokkal a templom architrávjain és sarokoszlopain. A régészek emellett találtak cserépdarabokat, pénzérméket, és egy görög stílusú férfi szoborfejet. Előkerült továbbá két mészkő oroszlánszobor, amelyek közül az egyiknek hiányzik a feje.

Izgalmas lelet

„Az az igazán elképesztő ebben, hogy az ember nem hall minden nap arról, hogy új templomot találtak volna Egyiptomban” – mondta Sarah Parcak űrrégész (azaz műholdképek segítségével leleteket kutató tudós). „Ez több fényt fog vetni a Szíva-oázis történetére.” A Nyugati sivatag mélyén található Szíva-oázis igen nehezen megközelíthető. Amiatt híres, hogy Nagy Sándor a történet szerint itt látogatott meg egy orákulumot, aki azt mondta neki, ő isteni jogon Egyiptom uralkodója.

Az eddig kiadott képek alapján nehéz megbecsülni a templom teljes kiterjedését vagy hogy pontosan mikor épülhetett, mondja Parcak. A felfedezés szolgáltathat fontos információkat a görög, majd római megszállásról és az ekkoriban történt egyiptomi eseményekről. A templomok nem csupán vallási helyek voltak, hanem gazdasági központok is, ahol a papok laktak és ahová az emberek rendszeresen jártak. „Reménykedem abban, hogy a régészcsapat megtalálja a környező településeket, vagy a papok házait” – mondja Parcak. Az ilyen felfedezések adnának némi betekintést a kor mindennapi életébe és a lakosság számába.

Időbeli kontextus

Nagy Sándor makedón uralkodó Kr. e. 332-ben foglalta el Egyiptomot, véget vetve a perzsa uralomnak. Halála után Egyiptom irányítása egyik tábornokához, I. Ptolemaiosz Szótérhez került, akinek leszármazottai az elkövetkezendő kétszázhetvenöt évben az ország uralkodói voltak. Uralmuk a rómaiak Kr. e. 30-ban történt bevonulásával ért véget, Róma uralma Egyiptom felett pedig Kr. u. 395-ig tartott, amikor is a birodalom kettéosztásával Konstantinápoly fennhatósága alá került.

A Ptolemaioszok korában végig fennmaradt az egyiptomi vallás és építészet, ezáltal továbbra is épültek hagyományos egyiptomi templomok, a rómaiak pedig folytatták ezt a hagyományt. Habár kevés épületmaradvány létezik Egyiptom görög-római korából, a meglévők építészeti öröksége maradandó. A makedón uralkodók által emelt emlékművek, mint Edfu temploma a Nílus nyugati partján, egyiptomi építészeti elveket kevernek ptolemaioszi díszítésekkel. E templomnak például az oszlopai óriási szisztrumokat (egy ókori egyiptomi hangszer) mintáznak, gazdagon díszített oszlopfőkkel, de monumentális falakkal és földalatti kriptákkal is rendelkezik.

A reliefek faragásába több görög hatás került, az emberábrázolások – különösen a nőkéi – sokkal részletesebb és valóságosabb stílusúak lettek. Újdonság volt az arcképek megjelenése is, amely egyaránt következhet a klasszikus művészetből és a korábbi egyiptomi szobrászatból is. A ptolemaioszi korban népszerűek voltak a fogadalmi szobrok a templomoknak adakozó magánszemélyek számára, de a római uralom alatt ez visszaszorult és megváltozott.

Parcak szerint az is fontos, hogy ezeket a felfedezéseket egyiptomi régészek teszik, ami sokat elmond a tudomány fejlődéséről az országban. „Ez része a narratívának” – mondja. „Úgy gondoljuk, olyan sokat tudunk az ókori Egyiptomról, de még mindig annyi megtalálni való van.”