„Svédhez méltatlan ital” – hogyan harcoltak a 18. századi svéd királyok a kávé ellen?

2017. december 21. 13:16

A nagy földrajzi felfedezések és az ennek hatására kialakuló világkereskedelmi hálózat révén a 1600-as évekre a kávé megérkezett az akkor fénykorát élő Svédországba is. A skandináv királyság lakói azonnal rajongóivá váltak az élénkítő hatású, fekete italnak. A svéd királyokról azonban ugyanez nem volt elmondható, mivel úgy vélték, a kávé egészségtelen és rendetlen magatartásra készteti az embereket.

Az első drasztikus lépésre 1756-ban Adolf Frigyes király szánta el magát, amikor kemény adót vetett ki a kávé fogyasztására, illetve importjára. Mindazon kávéfogyasztóktól pedig, akik elmulasztották eme adó befizetését, a király rendelete értelmében elkobozták bögréiket és csészealjaikat is. Adolf Frigyes ugyanebben az évben még tovább ment kávéellenes küzdelmében, amikor nem sokkal később teljesen betiltotta annak fogyasztását.

A királyi hivatalnokok országszerte aktív propagandatevékenységet fejtettek ki és igyekeztek meggyőzni az embereket arról, hogy a kávé „svédhez méltatlan” és hogy fogyasszanak helyette inkább más italokat. A tiltás természetesen nem hozott érdemi eredményt és – különösen a gazdagabb rétegek körében – virágzott a kávécsempészet.

Ha a kávékedvelő svédek arra számítottak, hogy majd Adolf Frigyes halála után, elsőszülött fia és örököse, III. Gusztáv végre békében hagyja őket, akkor csalódniuk kellett. Az 1771-ben trónralépő új király épp úgy undorodott a fekete italtól, mint édesapja. Az alattvalói egészségéért aggódó uralkodó azonban kifinomultabb eszközhöz folyamodott a kávé ellen vívott harcban, mint a betiltás vagy a hangzatos szónoklatok.

III. Gusztáv ugyanis már egy új korszak gyermeke volt és mindvégig a felvilágosult abszolutizmus jegyében uralkodott. Így például a polgárság és a parasztság érdekeit támogatta a nemességgel szemben, kórházakat és árvaházakat nyitott és korlátozott vallásszabadságot biztosított az addig teljesen elnyomott katolikusok és zsidók számára. Nagy csodálója volt a francia felvilágosodás egyik kulcsfigurájának, Voltaire-nek is. Nem meglepő hát, hogy a kávé káros hatásait egy tudományos kísérlettel igyekezett bizonyítani.

A király ellátogatott az egyik börtönbe, ahol kiválasztott két férfit, akik amellett, hogy ikrek voltak, mindkettejüket halálra ítélték korábban. Az emberkísérletben való részvételükért cserébe III. Gusztáv életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítette ítéletüket, amit a két férfi valószínűleg örömmel fogadott. Örömük pedig csak tovább fokozódhatott, amikor megtudták, hogy mi is vár rájuk.

A két elítéltnek innentől kezdve nem volt más dolga, mint ülni a cellájukban és egyikőjüknek napi három csésze kávét, míg a másiknak ugyanennyi teát elfogyasztani. A király arra számított, hogy a kávét fogyasztó férfin napokon belül megmutatkoznak az ital pusztító hatásai, de végül csalódnia kellett. A férfin semmiféle változás nem mutatkozott. Sőt, a sors furcsa fintora révén a kávéfogyasztó elítélt túlélte a királyt (akit 1792-ben egy álarcosbálon gyilkoltak meg az intézkedéseivel elégedetlen nemesek), majd teafogyasztó testvérét is.

A svéd királyok nem voltak egyedül a kávéval szembeni ellenérzéseikkel. Adolf Frigyes és III. Gusztáv kortársa, Nagy Frigyes porosz király szintén igyekezett gátat szabni a fekete ital terjedésének. Betiltotta a kávéfőzést és „szaglászokat” küldött az utcákra, akik kemény büntetéseket szabtak ki mindenkire, akit kávéfőzésen vagy -fogyasztáson kaptak. 1777-es kávéellenes kiáltványában pedig így fogalmazott: „Undorral vettem észre alattvalóim kávéfogyasztásának növekedését … Mindenki kávét iszik … Az én embereim igyanak sört!”