„A digókat akarjuk!” – Amerika legvéresebb lincselése 11 olasz bevándorló életét követelte

2017. október 26. 14:18

Ahogy a legtöbb európai országból, úgy Olaszországból is nagy tömegben érkeztek bevándorlók Amerikába egy új élet és a meggazdagodás reményében. Csak New Orleans városába majdnem 300 ezer olasz bevándorló érkezett 1884 és 1924 között. Minthogy többségük Szicília szigetéről indult útnak, a város francia negyedét – ahol a legtöbben megtelepedtek – rövidesen már csak úgy emlegették, mint a „Kis Palermót”.

Idegen nyelvük és különös szokásaik miatt azonban már a kezdetektől megvetés volt a részük az amerikaiak részéről, akik „kulturálisan visszamaradottnak” és sötét árnyalatú bőrük miatt „fajilag gyanúsnak” tekintették őket. A leggyakrabban hozzájuk kapcsolt előítélet az volt, hogy kapcsolatot tartanak a rettegett maffiával. Emiatt az olasz családok biztosan számíthattak arra, hogy a rendőrség különösen nagy figyelmet szentel majd minden tevékenységüknek.

David Hennessy a New Orleans-i rendőrség igazi feltörekvő csillaga volt a 19. század utolsó évtizedeiben. Mindössze 23 éves volt, amikor 1881-ben hírnevet szerzett magának azzal, hogy elfogta a hírhedt olasz bűnözőt, Giuseppe Espositót, akit Olaszországban – többek között – egy brit turista fülének levágása miatt köröztek. 1888-ban aztán New Orleans újonnan megválasztott polgármestere, Joseph A. Shakespeare, elszörnyedve a városi rendőrség soraiban uralkodó állapotokon, Hennessyt nevezte ki új főparancsnoknak, aki ezen minőségében gyorsan gatyába rázta az addig erősen szervezetlen rendőröket.

Amilyen népszerű volt azonban a „tisztes polgárok” körében, épp oly gyűlöltté vált az alvilág szemében. Tevékenysége nyomán elkezdték behajtani az adót a városban működő bordélyházaktól és kaszinóktól és szigorú lépéseit a rendőrség szervezetén belül sem nézték feltétlen jó szemmel néhányan. Ellenségeinek száma tovább növekedett, amikor két helyi olasz család viszálya idején letartóztatott egy magas rangú maffiavezért.

A szárnyaló karrier aztán tragikus véget ért 1890. október 15-ének estéjén. A hazafelé sétáló Hennesyt máig ismeretlen személyek támadták meg. Bár a rendőrfőnököt golyótalálat érte, azonnal viszonozta a tüzet, sőt még üldözőbe is vette támadóit, majd végül összeesett sebesülései miatt. Egy segítségére siető szemtanú állítólag megkérdezte tőle, hogy kik voltak a támadók, mire Hennessy utolsó lehelletével – megint csak állítólag – annyit felelt: „A digók.”

Hennessy meggyilkolása és az olaszok gúnynevének kétes hitelű elhangzása felkorbácsolta az olaszellenes érzelmeket. A rendőrség olaszok százait tartóztatta le, míg a helyi sajtó a végül vád alá helyezett kilenc gyanúsítottat már a tárgyalás előtt „bűnösnek nyilvánította.” A városlakók igazságra és vérre szomjaztak, a feszültség pedig csak egyre nőtt, míg végül megérkezett a mindent lángba borító szikra, amikor a bíróság 1891. március 13-án kihirdette az ítéletet.

A bíróság a kilenc gyanúsított közül hatot felmentett, míg három esetben szabálytalan bírói eljárást állapított meg. A hír futótűzként terjedt a városban, mint ahogy vele együtt „az egyetlen észszerű magyarázat” is, miszerint a maffia megvesztegette az esküdteket és befolyásolta az ítélethozatalt. A Daily States újság öles betűkkel írt szalagcímekkel korbácsolta tovább az indulatokat: „Kelj fel New Orleans népe! Esküdt gyilkosok idegen kezei mocskolták be egy mártír vérét…”

Másnap városlakók ezrei tódultak a börtön köré, ahol a gyanúsított olaszokat tartották fogva. Itt szenvedélyes szónokok bűnözőként festették le az olasz bevándorlókat és arra szólítottak fel, hogy mindegyiket ki kell toloncolni a városból. A felhergelt tömeg végül betört a városi fegyverraktárba és így felszerelkezve ismét a börtön felé indult, hangos „A digókat akarjuk!” kiáltások közepette.

Miután a felfegyverzett tömeg betört a börtönbe, onnan nem csak az eredeti kilenc gyanúsítottat, hanem válogatás nélkül szinte mindenkit kirángattak – olyanokat is, akik még nem is álltak bíróság elé, de volt, akit még csak nem is ezzel a bűnténnyel kapcsolatosan tartottak benn. Lövések dördültek, ütések záporoztak, majd a börtön előtt összegyűlt emberek hangos üdvrivalgással fogadták a 11 holttestet, amelyek közül néhányat felakasztva közszemlére tettek, másokat széttéptek és darabjaikat „szuvenírként” vitték haza.

Az eset komoly nemzetközi felháborodást keltett, az olasz kormány határozottan követelte a lincselő tömeg tagjainak megbüntetését. Amerikában azonban sokan a lincselők oldalára álltak. A New York Times egy cikkében úgy írt az áldozatokról, mint „orgyilkosokról és haramiákról”, és „gyáva szicíliaiakról … akik dögvészt jelentenek”. A lincselők végül kivétel nélkül megúszták a felelősségrevonást, minthogy a bíróság szerint „a gyilkosok egyikének kiléte sem ismert.” Pedig a tömeg soraiban olyan neves személyeket is találhatunk mint John. M. Parker, Louisiana állam későbbi kormányzója vagy Walter C. Fowler, akit 1896-ban New Orleans polgármesterévé is választottak.