„Egy angliai robbantás felér száz írországival” – perceken múlott Margaret Thatcher élete

2017. október 12. 11:31 MTI

Az írek több évszázadon át küzdöttek az angol uralom ellen, harcukat 1921-ben koronázta részleges siker, amikor létrejött a független ír állam. Az ír sziget északkeleti része, Ulster azonban brit fennhatóság alatt maradt, s itt állandósult a viszály a katolikus írek és a protestáns angol telepesek leszármazottai között. A politikai megoldás keresése helyett mindkét fél erőszakhoz nyúlt, egymást követték az autóba rejtett pokolgépek robbanásai, a merényletek, a gyilkosságok és az emberrablások.

A terrorcselekmények zömét az elszakadást célul kitűző katolikus IRA követte el, amely a második világháború után ugyan egy időre beszüntette tevékenységét, ám 1956 után újra hallatott magáról. A hetvenes évektől egyre több volt a tömeges halált okozó IRA-merénylet, 1979-ben meggyilkolták Lord Mountbattent, II. Erzsébet királynő unokatestvérét is, a nyolcvanas években pedig az „egy angliai robbantás felér száz írországival” elvet vallva tevékenységüket kiterjesztették Angliára.

Legmerészebb akciójuk az 1984-es brightoni merénylet volt, amely célpontjának Margaret Thatcher brit miniszterelnököt és konzervatív kormányának tagjait szemelték ki, akik a helyi Grand Hotelben szálltak meg a Konzervatív Párt kongresszusának idejére. Thatchert az IRA azért is célpontnak tekintette, mert utasítására a brit hatóságok az IRA elfogott tagjait közönséges bűnözőkként, és nem politikai fogolyként kezelték, s ezen még azután sem változtattak, hogy az IRA tíz bebörtönzött tagja belehalt az éhségsztrájkba.

[galeria_kep_14354]

A már 1981-től tervezett merénylet előkészítését jóval a pártkonferencia előtt megkezdték. Patrick Magee IRA-aktivista szeptemberben álnéven jelentkezett be a Grand Hotelbe és telepítette szállodai lakosztályának fürdőszobájában a fél mázsa súlyú, időzített pokolgépet. A pokolgép 1984. október 12-én hajnalban 2 óra 54 perckor lépett működésbe, s csak hajszálon múlt, hogy a terroristák nem érték el céljukat. A következő napi beszédén dolgozó Vaslady néhány perccel a detonáció előtt lépett ki fürdőszobájából, amelyet a robbanás teljesen megsemmisített, a politikus így csodával határos módon sértetlen maradt.

[galeria_kep_14356]

A detonációban öt ember vesztette életét, köztük Anthony Berry konzervatív képviselő és John Wakehamnek, a tory frakció vezetőjének a felesége, maga Wakeham súlyos sérülésekkel került kórházba. Összesen harmincan sebesültek meg a több emelet magasból leomló tégla, törmelék és üveg között, Norman Tebbit kereskedelmi és ipari minisztert csak négy óra elteltével tudták kiszabadítani a romok alól, felesége gerincsérülés következtében mozgásképtelenné vált. A viktoriánus korban épült szálloda középső részén nyolc emelet omlott le, itt volt Geoffrey Howe külügyminiszter lakosztályának dolgozószobája is, de maga az épület nem dőlt össze.

[galeria_kep_14355]

Az IRA azonnal magára vállalta felelősséget, közleményükben azt írták: „Ma nem voltunk szerencsések, de egyszer azok leszünk. Önöknek mindig szerencséseknek kellene lenniük. Teremtsenek békét Észak-Írországban, és a háború véget ér”. A Vaslady megőrizte higgadtságát, közvetlenül a robbantás után már interjút adott, és nem változtatott a kongresszus menetrendjén sem. Záróbeszédében a merényletet az ország demokratikusan választott kormányának megbénítására tett kísérletnek minősítette, és párhuzamot vont az akkor nyolcadik napja folyó bányászsztrájk között, mondván: mindkét akció egy szervezett forradalmi kisebbség műve, amely a demokratikusan megválasztott kormányt akarja eltávolítani.

A merénylet tettesét, Patrick Mageet 1985-ben fogták el és a következő évben nyolcszoros életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték: A börtönből 14 év után, 1999-ben az előző évi nagypénteki észak-írországi békeegyezmény keretében szabadult. Az IRA 2005-ben bejelentette, hogy felhagy a fegyveres harccal, és Írország demokratikus egyesítését politikai eszközökkel akarja elérni. A megbékélés jegyében Magee és a merényletben elhunyt konzervatív politikus lánya 2009-ben, a robbantás huszonötödik évfordulóján együtt vett részt a brit parlament épületében szervezett megemlékezésen.