53 vagonból álló szerelvény vitte málenkij robotra a gyulai németeket
2017. január 9. 11:37 MTI
A málenkij robot (szovjet kényszermunka-táborok) áldozatainak emlékét őrizni és ápolni kell, a megemlékezés egyúttal figyelmeztetés, hogy békében csak a keresztény értékek megőrzésével lehet élni - mondta Soltész Miklós szombaton Gyulán, a németajkúak málenkij robotra hurcolásának 72. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta: Magyarországról körülbelül 800 ezer embert hurcoltak el, mintegy húszezren sosem tértek vissza. Az elhurcoltak közül 60-65 ezer volt a magyarországi német, Gyuláról 550 embert vittek táborokba.
Soltész Miklós emlékeztetett arra, hogy a XX. századi történelem volt az emberiség legtragikusabb időszaka. Az elhurcoltak osztályrészéül jutó megalázó, gyötrő munka, az éhség és a kemény fagy, a szétszakított családok "a mai napig nem szűnő fájdalmat, emléket" jelentenek - emelte ki az államtitkár. Kónya István, Gyula alpolgármestere beszédében felidézte, hogy a város történetében 1944 karácsonya volt "az egyik legkeményebb", ekkor kötelezték ugyanis a német származásúakat arra, hogy jelenjenek meg a Huszár-laktanyában. Január 2-án ennek a gyulai németek eleget is tettek, január 10-én pedig elindult velük az 53 vagonból álló szerelvény a málenkij robotra.
A később hazatérő németek a gyulai Szent József-templomban gyűltek össze, ahol a szombati megemlékezést is tartották. A templom mellett két éve állítottak fel emlékművet, amelyet most megkoszorúztak. Kónya István úgy fogalmazott: az emlékmű bányalámpája a templomra mutat, ahová az egykori deportáltak hazatértek. A megemlékezés végén tíz, még ma is élő túlélőnek adtak át emléklapot. Ketten közülük a lágerban születtek. A málenkij robotra elhurcoltak emléke előtt tisztelegve Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök mutatott be szentmisét. Arról beszélt, hogy "az értelmetlenül, gyűlöletből elhurcolt ártatlanok" áldozata nem volt hiábavaló, szenvedésük erkölcsi erőforrást jelenthet a ma élőknek.
1944 végétől a Vörös Hadsereg parancsára gyűjtötték össze és hurcolták el "romeltakarító kis munkára" (málenkij robot) az elsősorban német nevű férfiakat és nőket. Az elhurcoltak a Donyec-medencében végeztek kényszermunkát vasútépítéseken, bányákban, a mezőgazdaságban, de sokan kerültek az Ural vidékére. 1947 előtt csak azokat engedték el, akik súlyos betegek lettek, a többség 1948 és 1950 között szabadult. Az elhurcoltak körülbelül egyharmada nem élte túl a megfeszített munkát és az embertelen körülményeket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
