Rejtélyes kőkori szertartásokat tartottak a „boszorkányság szigetén”
2015. szeptember 29. 08:19
Svéd régészek egy kőkori lelőhelyet tártak fel a Svédországtól keletre található Blå Jungfrun szigetén, amelynek barlangjaiban mintegy 9000 évvel ezelőtt feltehetően különböző szertartásokat tartottak. A terület hosszú évszázadok óta a boszorkánysággal, átkokkal és természetfeletti erőkkel hozható kapcsolatba.
Blå Jungfrun hatalmas kőtömbjei és meredek sziklái egészen különlegessé varázsolják a tájat, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberi képzelőerő természetfeletti lényekkel népesítette be a több évszázada lakatlan szigetet. A régi legenda szerint minden húsvétkor boszorkányok gyűlnek össze a szigeten, hogy közösen imádják az ördögöt. A szigetet az átkokkal is sokan összekapcsolják. Aki például eltávolít egy sziklát a területről, örök életére balszerencsére számíthat – tartja a nép babona.
A régészcsapat 2014 tavaszán kezdte meg a terület feltárását. „Az eredmények lenyűgözőek és kiterjedt emberi tevékenységre utalnak a mezolitikum időszakában” – derül ki a kutatók a Régészek Európai Szövetségének éves glasgow-i ülésére készített prezentációjuk összefoglalójából. A régészek szerint a két feltárt barlang különböző szertartások helyszínéül szolgált. Az egyik barlangról a kutatók egy gondolják, hogy egyes részei egyfajta színházként vagy színpadként működtek. A másik barlangban feltehetően egy oltárra is rábukkantak, ahol több ezer évvel ezelőtt valószínűleg különböző felajánlásokat tehettek az istenségeknek.
Az egyik barlang bejárata nagyon keskeny, és az embereknek be kellett préselniük magukat rajta. A belső résznek csak a fele volt lefedve, és akik beléptek, valójában a barlang felett álltak, így pedig úgy nézhettek lefelé, mintha egy színpadot néznének. A barlangban egy 70 centiméter átmérőjű, falba vájt üreget is felfedeztek a régészek, amely alatt több ezer évvel ezelőtt egy tűzhelyet alakítottak ki. A kutatók feltételezik, hogy az üreget emberi kéz vájta. A tudósok szerint az üreg kivágásának hangja, valamint az égő tűz együttese fontos szerepet játszhatott a szertartásokban, mivel különös hatást válthattak ki az eseményeket lentről figyelő nézőkből.
A másik barlangban a kutatók egy kőbalta mellett egy olyan területet is találtak, amelyet anyagok felaprítására használtak. A régészek szerint ez a terület oltárként szolgálhatott. A két barlang között emellett egy hatszor nyolc méteres sziklamenedékre is rábukkantak, amelyben kőeszközöket és fókamaradványokat is találtak. A radiokarbonos vizsgálatok során kiderült, hogy a fókacsontok mintegy 9000 évvel ezelőttre datálhatók.
A régészek folytatni fogják a feltárásokat a területen, hogy munkájukkal minél több múltbéli rejtélyre deríthessenek fényt. A kutatók jelenleg egy olyan, a barlangok alatt talált anyagokat tárnak fel, amelyeket feltehetően szerszámok készítésére használtak. A lakatlan sziget jelenleg nemzeti parkként üzemel, és bár bárki ellátogathat a területre, több előírást is be kell tartania: például még sötétedés előtt el kell hagynia a szigetet, amelyen nincs se víz-, se áramellátás.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
