A halvaszületés eddig ismert legkorábbi esetét rejti egy ősi sír
2015. február 4. 17:47
Borzasztó felfedezésről számoltak be Szibériában kutató régészek: egy sírban egy fiatal anyuka, valamint az ikrei aludták örök álmukat, mindannyian a nehéz szülés során haltak meg közel 7700 évvel ezelőtt. Az egyik gyermek csak félig bújt ki, a másik meg sem született. A temetkezés a történelem eddig ismert legrégebbi ikerpárját rejtette, s ez a legkorábbi régészeti bizonyíték arra, hogy egy kismama, valamint gyermeke(i) a szülés közben hunytak el.
Az oroszországi Bajkál-tó (a világ legrégebbi és legmélyebb tava) déli csücskénél található Irkutszk város melletti őskori temető sírját 1997-ben tárták fel. A temető mellett halad el a transzszibériai vasút, amelynek ezen szakaszát 1897-ben fektették le, ezért nevezték el a sírkertet Lokomotivnak.
Időközben a város rátelepült az őskori temetőre, amelyet így teljes egészében nem lehet feltárni. A helyszínen eddig 101 emberi maradványt találtak: az elhunytak egy 7-8000 évvel ezelőtt élt vadászó-gyűjtögető közösség tagjai voltak. A temető ritkaságszámba megy, ugyanis ezek a közösségek általában vándorló életmódot folytattak, s kevés alkalommal temetkeztek kifejezetten temetőbe. Eddig főként Ázsia északkeleti részén tártak fel hasonló sírkerteket.
Angela Lieverse kanadai régész a LiveScience-nek elmondta, hogy mikor a sírt feltárták, eleinte úgy gondolták, hogy a temetkezés egy 20-25 éves anyát és gyermekét rejti, azonban mikor elővették és újra megvizsgálták az irkutszki Állami Egyetem raktárában őrzött maradványokat, kiderült, hogy több csontból is kettő van.
A magzati maradványokat a csontos medencénél, valamint a combcsontok között találták meg. A maradványok eredeti elhelyezkedését elemezve Lieverse újraértelmezte a "születési forgatókönyvet". Úgy tűnik, hogy az egyik iker farfekvéses lehetett, s nem teljesen bújt ki édesanyja méhéből. Testvérének fekvése a helyes irányba mutatott, ám valószínűleg az anyaméhben maradt, és sohasem született meg. "A farfekvéses baba gyakorlatilag lezárta az utat, s 'csapdába' ejtette öccsét" - magyarázta Lieverse a saját értelmezését.
A születés közbeni anyahalál gyakori volt az őskorban, ennek ellenére viszonylag nehéz régészeti bizonyítékot találni rá, az pedig még ritkább, hogy egy magzat még az anya méhében van. Az ókori Rómában a Julius Caesarhoz köthető Lex Caesarea előírta, hogyha egy állapotos asszony meghal, a magzatát mindenképpen ki kell vágni a méhéből, mielőtt eltemetik. Erre azért volt szükség, mert a bomló test gázainak feszítőereje egyes esetekben kiszorítják a testen kívülre a méhet, illetve a benne lévő magzatot, ami azt eredményezi, hogy részben vagy egészben megszületik a gyermek. Ezt a jelenséget postmortem fetalis extrusiónak, azaz koporsószülésnek nevezzük.
A mostani régészeti felfedezést az teszi különlegessé, hogy a történelem eddig ismert legrégebbi ikerpárját azonosították, akik ráadásul szülés közben hunytak el. Ilyen ritkán kerül elő, ugyanis az ikreket sokszor nehezen tudják azonosítani a régészek: ha nincs tökéletesen megőrződött DNS-ük, akkor szinte lehetetlen megállapítani, hogy valóban ikrek, vagy csak testvérek, esetleg unokatestvérek voltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
