A magyar történelem ismeretlen dokumentumai kerültek elő a Vatikánból

2015. január 16. 14:09

A közel másfél ezer tételt tartalmazó forrásgyűjtemény lehetőséget kínál többek között a késő középkori magyar egyházi intézmények és javadalmak gazdasági potenciáljának összehasonlító vizsgálatára, a korszak magyar egyházi méltóságok jegyzékének minden korábbinál gazdagabb összeállítására, valamint a magyar egyház és az itáliai bankházak kapcsolatának elemzésére is - mondta el a kötetet méltató Sergio Pagano, a Vatikáni Titkos Levéltár püspök prefektusa.

"A Pápaság a kor meghatározó hatalmaként ezer szállal kötődött az európai államokhoz, így a Magyar Királysághoz is. Ezért az Apostoli Kamarában (Camera Apostolica), vagyis a legjelentősebb gazdasági jellegű pápai hivatalban folytatott kutatásoknak köszönhetően a középkori Magyar Királyságról szóló ismereteink is bővülnek - mondta az mta.hu-nak Tusor Péter, az MTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport vezetője. "Pontosabb kép alkotható például az egyházi közösségek életéről, személyi összetételéről, gazdasági erejéről, jövedelmi viszonyairól. Olyan, a helytörténet, a gazdaságtörténet vagy a kultúrtörténet számára érdekes mozaikdarabokat teszünk közkinccsé, amelyek minden középkorkutató számára hasznosak lehetnek" - tette hozzá.

A most bemutatott, a Collectanea Vaticana Hungariae sorozatban megjelent, Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297-1536) című kiadvány két kötetével immár 15-re bővült azoknak a köteteknek a száma, amelyeket a 2004-ben megkezdett vatikáni levéltári kutatások eredményeként jelentettek meg a kutatók. "Ezek közül öt 2012 után, tehát már az MTA Lendület programjának a támogatásával készült" - mondta a kutatócsoport vezetője. A történész szerint a szélesebb közönség körében továbbra is erős a most kiadott forrásgyűjtemények által megjelenített kor iránti érdeklődés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az általuk feldolgozott időszak utolsó száz évét a Magyar Királyságnak az Oszmán Birodalom terjeszkedésével szembeni küzdelme határozta meg.

Ebben a harcban pedig a pápaság is jelentős szerepet játszott. "A sorozat első kötetében sok dokumentumot publikáltunk arról, hogy a törökök elleni védelem szervezésében milyen diplomáciai lépések történtek" - mondta Tusor Péter, hozzátéve, hogy a reneszánsz kor pápasága a lehetőségeihez képest minden támogatást megadott a Hunyadiaknak és a Jagellóknak a Magyar Királyságot dél felől egyre jobban megközelítő veszedelem ellen. A pápák Itáliát és magát Rómát is fenyegetve érezték, de a kor európai politikai és katonai viszonyai nem tettek lehetővé olyan egységes fellépést, mint amilyen évszázadokkal korábban, a keresztes háborúk idején bontakozott ki.

A történész úgy látja, hogy Magyarországon ma is rendkívül élénken él az 1456-os nándorfehérvári diadal emléke, hozzátette ugyanakkor, hogy a III. Callixtus pápa által elrendelt harangszóval kapcsolatban még mindig több tévhit tartja magát. Kiemelte, hogy már korábbi kutatások is meggyőzően tisztázták: a pápa nem a győzelmet akarta a harangozással megünnepeltetni, hiszen a török hadak három nappal az ő harangozásra való felhívása után kezdték meg a vár ostromát. Nem igaz az sem, hogy III. Callixtus déli harangszót rendelt el a török veszély miatt. Arra adott utasítást, hogy a harangok délután 3 és 6 között félórás időközökben szólaljanak meg. A déli harangszó csak évtizedekkel később vált általánossá, miután azt Jézus szenvedésének emlékére a konstanzi zsinaton elrendelték.