Újabb magyarázat a torinói lepel eredetére

2014. október 27. 14:39

Az évente több százezer hívőt vonzó lepel rejtélye már évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját, s számtalan tanulmány, dokumentumfilm és összeesküvési elmélet látott napvilágot vele kapcsolatban. A római katolikus egyház tulajdonában levő, 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles vásznon egy hosszú hajú és szakállú férfi lenyomata látható, akinek testén keresztrefeszítés okozta sérülések láthatók.

A torinói lepel iránti hatalmas érdeklődés az után nőtt meg, hogy 1898. május 25-én Secondo Pia torinói ügyvéd és hobbifotós lefényképezte a leplet. Az 1988-ban, oxfordi, zürichi és arizonai laboratóriumokban végzett radiokarbonos vizsgálatok szerint a lepel keletkezése 1260 és 1300 közé tehető. Néhány kutató azonban határozottan cáfolja a vászonmintákon végzett kormeghatározó vizsgálatok következtetését, mondván, a neutronsugárzás miatt pontatlan eredmény született, ám eddig semmilyen elfogadható fizikai magyarázat nem született a sugárzás eredetére.

Charles Freeman brit történész megjelenés előtt álló tanulmánya nem pusztán azt állítja, hogy a lepel – ahogy azt a radiokarbonos vizsgálatok is bebizonyították – középkori eredetű, hanem hogy a vásznat a középkori húsvéti ünnepségek során használták vallási kellékként. Freeman több korabeli lepelábrázolást tekintett át kutatása során, és megállapította, hogy egyik sem korábbi 1355-nél – ez volt az az év, amikor az ereklyét a franciaországi Champagne grófság egyik falujában, Lireyben kiállították. Miután de Henri de Poitiers püspök betiltotta a kiállítást, akkori tulajdonosa, Marguerite de Charny 1453-ban a savoyai hercegi családnak adományozta az ereklyét, amely a család tulajdonában maradt egészen 1983-ig.

Freeman előkerített egy kevéssé ismert, rendkívül részletes metszetet, amelyet az egyik udvari művész, Antonio Tempesta készített 1613-ban a leplet felkereső zarándokokról. A Tempesta-metszet – ahogy több más, a torinói lepelről szóló, első kézből származó 15-16. századi leírás – egy olyan jellegzetességre hívja fel a figyelmet, amely ma már kevéssé egyértelmű: nevezetesen, hogy a férfialakon vér és korbácsütés nyomai voltak. Ezek a jelek egyértelműen a 14. századtól kibontakozó, a keresztrefeszítés ábrázolásában megfigyelhető „drámai” változásokra utalnak. „Meglepő módon nagyon kevés kutató vette észre, hogy a lepel mennyire másként festett a 16-17. században, mint ma” – írja a History Today hasábjain Freeman.

A lepel eredetileg egy húsvéti feltámadási színjáték középkori kelléke volt - a Quem quaeritis? (Kit kerestek?) során a Megváltó követői beléptek egy összetákolt sírba, majd egy ruhát hoztak a felszínre, bizonyítva ezzel Jézus feltámadását, fejtette ki Freeman, aki kutatását többek között egy, az 1350-es évekből származó zarándokjelvényre alapozza, amit a Szajnából halásztak ki még 1855-ben. Ezen két egyházi személy tartja a leplet, alattuk pedig egy üres sír, amely egy félreérthetetlen utalás Jézus nyughelyére.